Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - SZENNTKUTHY MIKLÓS 75 ÉVES - Szentkuthy Miklós: Villanovai Tamás (1487-1555) (A Szent Orpheus breviáriuma IV., Véres Szamár című kötetének bevezető szentéletrajza)
éves szennyes ingét, — ebben védte egy hónapon át a hős .nőszemély a várát az arabok ellen —, Izabella azután a palota kápolnájába vonult, imádkozott, heroico-má- morító kosztümjében cercle-t tartott, angyali nunciusként jelentette ki, hogy innen addig ki nem mozdul, más ruhát fel mám vesz, imíg Carolus Quintus Inizzo várát vissza nem foglalja, öt perc múlva, józan rábeszélésre, szolid öltözékben, a sweet menyasszony lelépett. Mikor előbb Izabella meztelenül elviharzott, Károly kettesben maradt a kábító illatszerektől füstölgő női ruhák ikéj-katafalkjával. Izabella testi szépsége mágikus, ópium és hasis-delejes hatást tett a Világ Urára, — tébolyultan hempergett bele a még „holtan” is baccháns selyem és ékszer és bársony hullámokba — egy szép katalán legenda szerint gyereket is nemzett a baccháns-ruhával, ez a gyermek (leánygyermek) lett minden maskara, álarc, színpadi kosztüm Múzsája, istennője, erről a „Masque Infantá”-ról írta Calderón egyik legszebb szentvígjátékát, Híja del Vestido, a Ruha Leánya ... Károly, Izabellától megbabonázva, hipnotizálva, holdkórosként rohant Tamáshoz (... határozottan nem a ghettóba) és pénzt kért — „hadjáratára”. Tamás püspök természetesen azt gondolta: Károly törökök elleni hadjáratra gondol, és így készségesen, azonnal felpattintotta egyik pénzesládájának fedelét (... holtak sírja pattan így Krisztus kereszthalála után). Sok ilyen ládája volt Tamásnak, mert sok pénz kell a sok szegénynek, — két marokkal szórta az arany tallérokat .asztalra, szőnyegre, Károly ölébe. Az ott lábatlankodó kutyus nagyon megsértődött, nagyot csalódott, mikor rájött, hogy nem ízes csontokról van szó. De a püspök atyánk még nagyobbat csalódott, mikor Károly szavaiból kiderült: nem a .török elleni hadjáratról, hanem Inizzo váráról van szó, erről a marginális vakondtúrásról. Tehát? Amilyen áradással öntötte „magából” Tamás az elébb harang-játékos Danaé-obulusokat, olyan mohósággal söpörte, vakarta, ölelte vissza a kiszórt pénzt, majd hogy ki nem „átkozta” az Egyháziból Carolust. Károly erre ravaszul nagy jogi, theológiai, hitvalló és kánonpolitikai beszédbe kezdett, mennydörögve mondván, hogy I-rizzo zsarnok „uralkodója”: eretnek, protestáns, forradalmár, istenkáromló, flamand és szodomita, holland és Holofernesz, második Luther! Nincs szentebb hitcselekedet, actus fidei, autó da fé, (ha az embernek pénzre van szüksége, ömlesztve jönnek a szinonimák) mint ez a hadjárat! Miért, miért nem? Tamás elhitte, .a pénzek újra gurulni kezdtek Károly felé. Mire Károly? Hálából hatalmas vízió ábrázolásába kezdett. Irizzo legyőzött, „lu- therista” zsarnokát .tüzes trónon fogja nyilvánosan megégetni, karszéke alól magasra csapnak majd a lángok, mint Hungáriában Jorge Dóssá trónja körül 1514-ben, — és: minden Egek vadrózsaszín, ibolyiakék magasában -lebeg meztelenül Portugáliai Izabella. Ezt a kegyeletes témát Károly meg is festette (még jóval győzelme előtt), a kép elveszett, viszont El Greco látta, sőt felhasználta, kétszer is, mindent legminde- nebbül átváltoztatva, de mégis ijesztően sejttetve, — egyszer tíz évvel, másszor húsz évvel V. Károly halála után. Látomásos Károly király és császárt Tamás püspök alaposan lehűtötte. Előszöris kijelentette, hogy az efféle szadisztikus „Jorge Dóssá tipo-modelo” eretnek-égetéseknek ő, Valencia püspöke: leghatározottabb ellensége, saját egyházmegyéjében az ilyen véreshurka- és ökörsütéseknek legszigorúbb letiltója. Másodszor meg kijelentette, hogy Alteza Real Carlos Quinto távolról se tápláljon afféle illúziókat, hogy a pénzt ajándékba kapta. Alteza Real a pénzt — kölcsönbe kapta.' Ezért a legértékesebb zálogot kéri, a valenciai püspökség nevében és számára. Hogy mit? Azt Tamás azonnal meg is mondta: V. Károly császár édesanyjának, ama örült Jankának szentelményes szentségként őrzött halotti maszkját. E maszk körül egy olyan totális hitelességre számító szentéletrajznak, mint a jelenlegi, pár megjegyzést kell tennie. Jelen szentéletrajz forrásai nem fecsegő, csácsogó, pletykázó, mese-mese-mes- ketéző krónikák, hanem kegyetlenül pozitivista, véres kritikával -oknyomozó, minden lélektant, pénzügytant, földrajzot, szociológiát számbavevő történelmi művek. Ezek, Örült Janka „halotti maszkját” illetően többféleképpen (több szerző, több 888
