Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - SZENNTKUTHY MIKLÓS 75 ÉVES - Szentkuthy Miklós: Villanovai Tamás (1487-1555) (A Szent Orpheus breviáriuma IV., Véres Szamár című kötetének bevezető szentéletrajza)
rangyai és örült Janka teátrális reprize! Egész Európa „defekál” (...) erre a mohácsi lokál és vurstli-viccre, — Európa az Izabella—Károly házasságra készül. Azzal a „menyasszony” — égő fáklya, fekete fúria — száguldott a vőlegénye után. Tamás forró imádságban fordult a Szentlélek Úristenhez (imazsámolyát fölrúgta, nem kell neki bársonyos párna: kemény kövön akar térdepelni!), és így megerősödve lélekben, maga is elindult V. Károly palotájába; egyenesen a király szobájához ment, melynek pokol kapuinál hatalmasabb ajtaja zárva volt. Sírás és rikácsolás hallatszott ki a folyosóra (Hitvita és Nászinduló ...). , Tamás vasököllel verni kezdte az ajtó szárnyait és az Ószövetség prófétáinak hangján kiáltá: V. Károly vezessen keresztes hadjáratot az Európát elözönleni készülő törökök ellen és Izabella? — legyen az új, a még szentehb Orleánsi, Arc-i Johanna! Károly nem nyitott ajtót a dörömbölő Illésnek, Jeremiásnak, Izaiásnak (lehet, hogy Izabella maga dobta el a kulcsot...), csak sírva, kiáltva, nyüszítve, tombolva üzente: nincs pénz! üres a kincstár, mint Lázár gödre, feltámadása után, a németrómai császár leprás koldusnál koldusabb! Váratlan csönd. Izabella, Tamás, Károly elhallgattak, — halotti mécses lángja tud ily néma lenni november másodikén. De az örökmécses pillanata után újra jégesővel verték a jelenlévőket az aktualitás gyilkos percei: Károly (ajtó továbbra is zárva, Tamás továbbra is kívül) — fojtogatni kezdi menyasszonyát?... Huhogja: add ide, azonnal add ide Dárius kincsénél dúsabb hozományodat, te kurva Bella (a menyasszony fuldoklik?), azon lehet százezer keresztessel a pogányok ellen hadba vonulni! Az ezután következő percekben a folyosóra kizárt Tamás püspöknek nem lehetett semmi kétsége: a „lelakatolt” ajtó mögött Károly valóban fojtogatja Izabellát, minden zaj erre utalt: dulakodás, zuhanó bútorok, vadállatok agóniája, tépett szavak és tépett selymek. A szent püspök katonák, papok, cselédek seregét, furkós, bun- kós, kalapácsos akárkiket, akármiket akart toborozni, hogy fölfeszítsék a „pokol kapuival” bezárt imperiális budoárt, — de? Várostromló „zsoldosok” helyett: gyóntató atyja (élősárga viaszgyertya, szinte San Juan de la Cruz) és aszkétikus háztartását vezető sarutlan karmelita apácája (élőfehér szent-ostya, szinte Ávilai Teréz) jelentek meg, akik Tamást jobbról-balról karonfogva — elvezették simogató erőszakossággal Károly handabanda kártyavárából. A budoárban zuhatagos dramaturgiával folytak tovább a gátja-szakadt, zsiliplyukadt komédiák: Izabella ordítva közölte (az elébb hallott „Jeanne d’Arc”-szó végleg megvadította), hogy minden vagyona Irizzo várában és városában van, ezt a várat egy kirúgott vőlegénye: arehiduque di Amapola da Adormidera-Eldorado bosszúból elfoglalta! Károly, impotens pietista, lyukas szenteltvíztartó, ne nyafogjon! büdös remeték kiselejtezett kapcájaként ne nyavalyogjon, jobb lesz, ha hérosz lesz! Cézár, Nagy Sándor, Bouillon Gottfried! és visszafoglalja Irizzo várát! „Pénz kell? Kezded újra? Qa recommence?” — azzal Izabella letépte magáról milliókat érő ruháját, ékszereit, aranyait, a csilingelő ereklye-bonbonnléreket, kínai császárnő szivárványselyem varázsingét, ott állt meztelenül Károly előtt és satanissa kacagással noszogatta: csámpázzon a ghettóba, tegye pénzzé tíz Bizáncot jelentő ruháját és álljon az így kifizetett had élére, hogy visszafoglalja Irizzót! Azzal felszedte a földről a sarokba hajított ajtókulcsot, szétvágta a csattogó, harangozó bronzszárnyakat, bazilika, budoár, carolinus angyalvár, meztelenül vágtatott máris a fegyverek, páncélok, kardok termébe, és közben torkaszakadtából kiáltozta a folyosókon, lépcsőkön ácsorgó népeknek: „Aki nem hunyja be szemét, halálnak halálával hal meg, kiapadón, vérpadon, színpadon!” A. páncélok és Nagy Károly meg Roland-kardok termében a falról leakasztott egy hatalmas, súlyos, Félhold-göndör, félkarika-szablyát, odavágta a páncélterem őrzőjének („ha kinyitod a szemed: halálnak halálával halsz meg!”) — vigye! vigye Carolus Quintusnak! a világ urának! ezzel induljon Irizzo ellen! — Aztán egy ruha- akasztóról leszedte és magára vette Inés Postrimerias hadi ereklyének számító, száz887
