Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - SZENNTKUTHY MIKLÓS 75 ÉVES - Szentkuthy Miklós: Villanovai Tamás (1487-1555) (A Szent Orpheus breviáriuma IV., Véres Szamár című kötetének bevezető szentéletrajza)

nak, parasztnak, Dózsának, Fiore Joákiimjának gyalázták, bolondnak, koldusnak, kép­mutatónak, hatásvadász, színészkedő mű- és ál-toprongyosnak, Flandria és Hollan­dia bérencének kiáltották ki. Ekkor? Tamás elődje, a meghalt és eltemetett valenciai érsek felkelt sírjából, ledobta magáról szarkofágja márvány fedelét, legpompásabb püspöki díszruhájában (a li­turgia „Vogue”-ja!) vonult végig Valencia utcáin, a Szűzanya is kölcsönadta lábai alól a világító Üjhold szarvakat; a feltámadott (egyelőre csak intermezzo és imp­romptu;. ..) püspök az ő díszruhájába öltöztette Tamást, aki hamarosan arany kazal­ként, ékszeresen égő méhkasként, a Hagia Sophia-bazilika kupola-kebleként tornyo- sodott az őt „lutherista dac-toprongyossággal” vádoló inkvizitorok előtt. V. Károly, hispán nagykirály, romanika cézár 1526-ban feleségül akarta venni portugáliai Izabellát. Ezügyben, természetesen és szokványosán, az alfa és az ómega a politika volt, az impérium, a pénz, a militarizmus. Eddig tehát minden kintornás banalitás. De a verkli-alfa és verkli-ómega mellé befurakodott egy béta is: V. Ká­roly szerelmes lett Izabellába, elvégre Károly az Őrültség és a Szépség gyermeke (Janka és Fülöp), cifra génjeiben és kromoszómáiban voltak tehát bő tartalékok a szerelem fényűzése számára. Izabella szép volt, fantaszta és fatális, szirén, mondén, kígyó és Éva egyszemélyben, zsarnok, kéjenc, gyakorlatias, szfinx és komédiás hisz- térika. V. Károly és Izabella, egy átmulatott éjszaka után, bejelentés nélkül betörtek Tamás püspöki rezidenciájába; — ő éppen misére készült, mikor V. Károly „rápa­rancsolt” (a szent fehér ruhája szertelen ellentétben Izabella zilált farsangi kosztüm­jével): ő, ő, „szent” Tamás! eskesse őket össze Spanyolország minden aranjuezi és burgosi pompájával! és még ennél is pompásabb beszédet prédikáljon rájuk a „vi­lágoltárnál”. Tamás természetesen vette tudomásul a parancsot, mindjárt meg is hívta az „ifjú párt” kápolnai .miséjére, szinte humorosan mutogatott Izabella öltözékén a hiányos helyekre, fedje be őket. Holnap, holnap reggel találkozni fognak és az es­küvő körül mindent — ministránsok zoknijától a pápa római áldásáig — végső pon­tossággal megbeszélnek. Azon éjszaka Tamás püspöknek (1526...) látomása volt: magyarországi Mohács­nál Allah török hordája lesöpörte a föld színéről a magyar hadsereget, II. Lajos ki­rály hófehér holttestét zöldiszap és zöldbékák gyilkos csipkéi között találta meg kísérete, felesége, Mária királyné, V. Károly legédesebb vérszerinti testvére, halott férjét ugyanolyan tébolyultan és őrjöngve siratta, mint édesanyjuk, őrült Janka az ő édesapjukat. A látomásos éjszakát követő reggelen V. Károly és Izabella Tamásnál megje­lent, Calderón misztérium-játékaiba illő kísérettel, fejedelmi ajándékokkal, szakra- mentális tárgyakkal és szereplőkkel, „szentelt gyertyás szatírokkal” (ahogy egy kora­beli pamflet-író művében olvassuk); — és Tamás püspök prófétikus hangon hir­dette ki Károlynak édes nővére trónvesztését, észvesztését Mohácsnál, a pogányok apokaliptikus, világvégi diadalát Magyarországon! így, „szent-ennélfogva”: Károly és Izabella halásszák el esküvőjüket! A király és császár teljesen összeomlott, a kacagó vőlegényből egyik pillanat­ról a másikra — fekete Hamlet, remete szent Antal, ruháját rongyokká tépő him- inagdolna lett, mea culpa, imádság, Loyola Lelkigyakorlat és mint hárfáját hörgésre vakaró Davidde Penitente rohant el saját palotájába, saját szobájába. Izabella „démonka”, igaz, első pillanatban megbénult a döbbenettől, de utána letépte nyakúkét, egy eleven, de ártalmatlan kígyót (Piero di Cosimo „Simonetta Vespucci”-képe), a tekergő állatot az ámuló díszkíséret közé hajította, a kíséret szét­szaladt, és kettesben maradt az önző hetéra meg a szent püspök. Izabella-Simonetta üvöltött, hadonászott, istenkáromló obszcén szavakkal sza­valta, hogy mit neki törökök! mit neki Hungária! Lajosok és Máriák, kloakák va­886

Next

/
Thumbnails
Contents