Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - SZENNTKUTHY MIKLÓS 75 ÉVES - Szentkuthy Miklós: Villanovai Tamás (1487-1555) (A Szent Orpheus breviáriuma IV., Véres Szamár című kötetének bevezető szentéletrajza)

csoportra gondol, melyet Szent Orpheus Calais Polgárairól faragott ifjúkorában, nagyon ildomos analógiára gondol.

De a püspökszentelő szent seregletben jelen volt a Szent Inkvizíció (új seprő jól seper) most beválasztott, fanatikus kincstárnoka; ez nem bírta tovább magába fojtani haragját a sok „szamár” meg „szolga” meg „lekopaszított palota” meg „proletár Féter-piszkátor”-íéle sentiimientos democratdcos hallatára és:

a szolgák hálótermének közepére dobott egy pénzes-ládát, fedele felszakadt, aranyepekövei szétgurultak a padlón; — a kincstárnok torkaszakadtából üvöltött: ha Tamás tovább folytatja ezt a katholikus Szentegyházat káromló, purit^nkodást, az Inkvizíció második LUTHER-nek fogja deklarálni és szent Domonkos piegfelle- bezhetetlen ítélőszéke elé állítani. A pénzt azért hányta a terem közepére, hogy — V. Károly királyi első káptalanjának parancsára — Tamás a legdíszesebb püspöki ornátust vásárolja meg magának és Valencia püspöki palotáját rendezze be Isten megkeresztelt máyáinak, aztékjeinek, inkáinak pompájával, — el dorado! el dorado!

Tamás a hisztérikus, őrjöngő inkvizitor kincstárnokra áldását adta (leghalkabb hóvirág nyílik az Etna láváján) és mosolyogva az őt püspökké szentelő sereget is elbocsátotta.

Villanovai Tamás — immár mostan édes-egyedül — összekotorta az ördögkoporsónál haragosabb ládából kiokádott pénzeket, magához vette azokat és azonnal elindult kőrútjára, az egyetlen körútra, melyen körbe-körbejárni érdemes: a szegények megszámlálhatatlan kunyhói közé. Minden kunyhó teteje — lyukas. A koldusok nadrágjának térde — lyukas. Az ételtelen, levestelen, kása-talan tányérok a szegények, az éhezők asztalán nem — lyukak-é? És az üres zsákok (se zab, se krumpli) maguk is nem — lyukak-é? És az éhezés közben gyakorolt böjti napok, szerdák és péntekek, a kalendáriumban nem — lyukak-é?

Miután Tamás az Inkvizitor által földre-köpdösött aranyak felét a kunyhók szegényei között kiosztotta, a börtönök felé vette útját, a szenvedő rabokon akart segíteni. Bűnösök? Nem bűnösök? Vértanúk vagy kéjgyilkosok? Kit érdekel? Szenvednek — ezzel a rtéma be van fejezve, — befejezésen értve: enyhíteni a szenvedést.

Tamás a börtönök felé vett apostoli útján főúri társasággal találkozott. Ezek? Nászajándékok (pénzek, kincsek, kosztümök, ereklyék, torták, festmények, csikók, evőeszközök, csillárok, botorbehemát bútorok) bacoháns rakományát körmenetelték egy főúri esküvőre. És még hozzá antik, mitologizáló stílusban (... Szent Orpheus nagyszerűen érezte magát, mikor „Piero di Cosimo” hamisított névkártyával han- curozott-huncutkodott olasz festő-ecsetjével...), — az említett pénzeket, kincseket, kosztümöket, ereklyéket, Cythérai citerás etceterákat nimfák, szaftírok, szilének, szirének húzták-hurcobálták.

Tamás az egész menetet, Szent Pál (apostol kard-erejű szavaival maga mellé, a börtönök, a rabok, a szenvedők felé terelte! Ne, ne, ne a főúri esküvőre vigyék ezeket a kincseket! A börtönben használhatatlan, bolondos tárgyaikat váltsák pénzre! A használható holmikat a pénzzel együtt adják a raboknak.

Börtönigazgató, börtönportás, rahtantó smasszerek: égi fényben látták közeledni és „betörni” a szűk folyosókra Tamást. Valami olyan volt ez, mint az evangéliumi csodálatos hal- és kenyér-szaporítás.

Mikor Tamás elhagyta a börtönt, elküldte a főúri esküvőre az immár nászajándékaitól megfosztott, amitikizáló, Piero-di-Cosiimo-srtílusú menetet, de meghagyta nekik: mondják el fennszóval, hogy a legszebb nászajándék a börtönben szenvedő rabok megsegítése (még ha úgynevezett „eretnekek” is....). Miután újpüspök ó-Ta- más mindezt imigyen elrendezte, egyedül, egyedül, sűrű, sötét éjszakában indult visszafelé, hazafelé, velencei püspöki palotájába.

Nagy jelenet következett el ekkor, éjszakák éjszakájában, mintha csak szent költő Juan de la Cruz, a Keresztfa Jánosa rendezte volna.

Valencia egyik sikátorában, mint valami furioso hadsereg a Szentföldön hadakozva a szanacénok ellen, megjelent egy sereglet, élén a fanatikus kincstárnok inkvizitor: papok, katonák, diplomaták, sikongó apácák, egyházjogászok, pápai nuncius ropogó sárga pergamen-levelével. Átkozták Tamást: Luthernek, Kálvinnak, Zwingli885