Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - SZENNTKUTHY MIKLÓS 75 ÉVES - Szentkuthy Miklós: Villanovai Tamás (1487-1555) (A Szent Orpheus breviáriuma IV., Véres Szamár című kötetének bevezető szentéletrajza)

reg, sistereg Afrodité hónaljának boltíve alatt. Lebujok legízesebb tolvajnyelve, a neoplatonikus bölcselet idea- és ideál-textúrája, szójátékok gátlástalan meteor-zápora, csiklandozó rejtvények, vérfertőző parittya-rímek, danaida-hordókban harangozó anapesztusok, antik világ, Getsemáné-világ, Üj-Indiák tébolyult theogóniái szövik át új zöldvér-erekkel kísértetté anathémált európai lelkeinket, Cataluna Cató- lica, Estramadura rostonsült grillcsirke eretnekei. Szinte új vallások születnek a hasonlatok és metaforák pázsitpuha kamaszlány mellein, a világhistória minden kulisszája és pojáca-hérosza fut versenyt ghetto-kabbalák narcizáló szalamande- reivel, veszettül hancúrozó, öngyilkos, kéjgyilkos Játék sikong minden mellékmondat itűzhüvely vakbeléből, hogy a Fájdalom bő regér-szárnya, ipárkia-ámya borítson éjszakát Orfeo Marino és San Juan da Agostino espiritual, sensual, dlvino, animal grarnaticájára.

(Széljegyzet, lábjegyzet, alig olvasható, százlábúhoz hasonló beszúrás: Polyhymnia, Cynthia).

Szent Bonifácot, mikor még nagyon nem volt szent, megkérte nagyon fantáziás, nagyon misztikus, nagyon hisztériás, nagyon Füssli-romantikus, nagyon babonás és nagyon luxuriosa ágyasa, hogy hozzon néki Közel-Keletről ereklyéket, keresztény vértanúk testrészeit, hogy betegségét gyógyítsák, kéjeit non-plus-ultrázzák, megunt olympusát blaszfemálják, Mennyországba Kriszto-judo-gráciázzák. Bonifác elment, de szent ereklyék keresése közben keresztényebb lett minden vértanúnál, ő is vértanú lett, mártír-tetemét küldte ágyasának a küzdő Egyházat jelképező „Póter-Ua- jón”. Az oltáron, ahová most a Lábmosás alázatából prédikáló Villanovai ragadott engem (ye el rey): szent Bonifác szobra volt látható ravatalon, — hosszú, fáradt alkonyi felhő, megpihenve egy szerelmes hegy vállán, tálcás fennsíkján — és ágyasa: hosszú hajával, hosszú kenettel, térdepelve, parfőmöt könnyekkel keverve, Magdolna Renata, mossa, simogatja, bérmálja, kereszteli x-pántokkal saruzza Bonifác lábait. Bonifác mosolyog, tud mindent, általában az ember mindig tud mindent, ha vére vértanú, ha végtelenbe suhanó „Krisztus-hal” halott, ha szerelme a legszebb, ha nász és megszentelő kegyelem egymásba ömlenek, mint Tigrisz és Euf rátesz; — az örökkévalóság falat nem ismerő templomában a mi földi létünk felhúzatlan óra, — tudja azt is (magyarázza Villanovai Tamás Bonifác Gioconda-mosolyát és az ágyas hosz- szúszárú fülbevalókhoz hasonló, csüngő-csengő könnyeit, — Tamás fölösleges lábmosó medencéjét meg se érintve, engem se kérve) tudja azt is Bonifác, tudja ő is, tudjad te is, Harle-Quin/t, hogy minden emberi test, születésétől fogva haláláig, ereklye, hiszen az Üristen teremtő gondolatának plasztikus, örök örököse, még szeny- nyeiben is szent és legszentebb ereklye: a leprás koldusok testének szentlélek-sze- lencéje.

(Utóirat, tolakvó macskakaparás V. Károly feljegyzésében: Euterpé. Vallomás és Bábjáték).

Carolus Quintus, tudod, hogy neked-nekem és nekem-neked (... fellatio cum vocabulis...) állandó gondunk, nagyszent Spanyolországban, a közöttünk élő zsidók sorsa: vérszomjas sovén makkabeusoké; — alázatos, szelíd Krisztust-kérdezőké; — róka-ravaszon opportun keresztelkedőké; — maguk, maguk, maguk-választotta és spanyol-uruk, arab-u-ruk parancsolta ghettó-oduikban misztikus-mágikus ábrándokba merülteké; — felséges Nagy-Logikát és vakond-gnóm pup-racionalizmust űző bölcselőké; — Shakespeare Shylockjaié és Mária (Hungáriáé Regina!) nővéred pénzügy- minisztere, Fortunátus Imréé.

Ez a hetedik oltár I. Szent Szilveszter pápát ünnepli: ha a zsidóknak szabadna embert vagy Istenit faragott képben ábrázolni, azt hihetnéd, eszpánya-spániel Felségem, hogy zsinagógában vagy, hiszen az oltárképen csupa zsidót látsz, rabbinusokat, kabballistákat, filozófoka-t, prófétákat, a Kóser Skóla, Haifai Aquinaj legtekintélyesebb képviselőit, ami persze még mind semmi ahhoz képest, hogy Nagy Konstantin császár édesanyját, Szent Ilona császárnőt, a Szent Kereszt megtalálóját — zsidó ornátusban, szinte női Salamonként látod, leghitelesebben lepingálva, mert? minden históriában, legendáriumban, tacitusi kőkemény dokumentumban és omla- tag hymnia-imában egyhangúlag azt olvassuk: a császárné hosszú keleti tar.tózko879