Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - SZENNTKUTHY MIKLÓS 75 ÉVES - Szentkuthy Miklós: Villanovai Tamás (1487-1555) (A Szent Orpheus breviáriuma IV., Véres Szamár című kötetének bevezető szentéletrajza)

a Létezés tehén- és szamár-szagú albérlőiéként született? Tetszik, nem tetszik? Egyszer és mindenkorra tudomásul kell venni: úgy látszik, kozmikus és dogmatikus charme-ja van a szegénységnek. És azonnal és egyszer s mindenkorra tudomásul kell vennünk (újpap Tamás itt felemelte hangját), a szegények legmélyebb Isten-stigmás szentsége nem és nem azt jelenti, hogy misztikus kéjelgéssel vájjuk bele magunkat, Isten nagyobb dicsőségére, a szegénység büdös bethlehemjébe! Balgák balgája aki így vélekednék! A szegény kétszer szent. Szent először azért, mert szegénysége által minden ős-emberi dologhoz, meztelenségében ezerszer közelebb áll, mint a dúskáló. Születés, halál, evés, ivás, betegség és nász, asztal és ágy, ruha és időjárás, állatok, virágok, csillagok, ifjúság és öregség, bánat és boldogság, minden és semmi, távolság és közelség, háború és béke, titok és tudás, tűzhely és mákony, két kéz gö- csöntös munkája és szentiván-éji álom, öngyilkos kiábrándultság és tavaszi feltámadás — közelebb, közelebb áll Bethlehemhez, mint a cézárok és bankárok „inhuma- in”, absztrakt, aranykupolás kuplerája. Szent másodszor azért, mert égbekiáltó felhívás arra, hogy szegények ne legyenek! Angyalok, háromkirályok, tömjének, rnirr- hák, aranyok, szegény pásztorok a Mégszegényebb Istenhez, birkák, kutyák, furulyák, a Vénusz vezérlő karácsonyi csillagával minden táncoló szent matéria, Natura Infinita Bacchans: áldás a szegényekre, mert csakis belőlük születhetik meg az ember definíciója és a Lázadás! Főszereplői és statisztái: a most litániázottak, új szent Jánosok, írják új Apokalipszisüket a nagy Nativitásról, születésről, — naci- miento enigmatieo: irgalomból forradalom, amen”.

(Mindenki, sőt még annál is többen, mondják: kész röhej! ilyen szónoklatot idézni Villanova szájából, az ő idejében, az ő környezetében! Pedig ez a szónoklat valóban elhangzott és még hozzá semmiféle inkvizíciós cirkusz, tárgyalás, vallatás, eretneknek kikáltása reverenda-fosztás nem következett utána, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a „forradalom” (vagy „lázadás”) szót revolución ... rebelión...) senkisem értette modern históriai és szociológiai értelemben. Egyszerűen azt gondolták, hogy ezek a szavak csupán barokk, manierista és marinista metaforák, játékos és frivol retorikai színfoltok, melyek az irgalmasság bájait voltak hivatva pikánsan, szoknyafelhúzva, mutogatni!)

A tudományos Istenszerelemnek és szegénység-szerelemnek babérglóriás doktora három híres szentbeszédet mondott. Az első most „hangzott el”. A harmadik: halottas ágyáról szólt, annak idején innen is szólani fog. A másodikról íme ennyit: a prédikáció abban a royal-phantasque-surreal-légendaire-dogmatique templomban hangzott el, melyet az apostolok iábait megmosó Krisztus emlékére emeltek. Ebben a templomban ereklyeként őrizték azt a gyönyörű „lavoir”-t, görög munka, melyben Krisztus Urunk apostolai lábát az alázat apoteózisának célzatával megmosta. Szentföldről zarándokként visszatérő püspök hozta, adományozó-levelében meglepő felvilágosultsággal hangsúlyozva, hogy „nem baj!” ha a lavór nem az igazi! Szemlélete így is majd mélyről megindítja a hívek elmélkedő ima-fantáziáit.

A Lábmosás (alázat! alázat!) templomában a szószék, lecke-oldalon, jobbra, magasan volt a falra akasztva, lehetett lámpa, kútveder, hinta, hajó vagy kócos aranyfészek, — kerek erkélyén márványból, bronzból, alabástromból a négy evangélista jelképei, deliriumban meztelenül tekergő angyal, busa fejét mellső lábai közé csapó bivaly vagy bölény, a szószék párkányát harapófogó csőrével tépdeső saskeselyű, az oroszlán (vendégállat címerpajzsról?) hatalmas harsonába fúj, — közben a Remény horgonya, igazi láncról kalimpál, a Szeretet szíve való-lángú mécs, a Hit keresztje a szószék örvénylő balkonettájához felvezető csigalépcső első, alsó fokánál meredeziik az égnek, mintha nem is az exaltált konfesszió, hanem a kétségbeesés röntgenezett csontváza volna. A szószék baldachiinja gerezdes kagyló, tépve, hasítva, göndörítve, Jézus, Mózes, próféták, Atyaisten szobrai mintha tomboló, verekedő, részeg szökőkutak volnának, csókban, birkózásban, ölelésben és ölesben, csapzott fürtökben összefonódva. Erről a szószékről hangzott el ama híres második beszéd.

676