Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - SZENNTKUTHY MIKLÓS 75 ÉVES - Szentkuthy Miklós: Villanovai Tamás (1487-1555) (A Szent Orpheus breviáriuma IV., Véres Szamár című kötetének bevezető szentéletrajza)
ők egy életen át ezer jótéteményben részesültek Orgaz gróf bőkezű, alamizsnálkodó udvarában, így hát éneklő, imádkozó szent precesszióban vonultak a gróf ravatalához és rekviemjéhez, de? Orgaz gróf új udvarmestere és halál-etikett dilettáns főrendezője — kidobta, elrúgta, lepfújozta őket, Orgaz legédesebb evangéliumi gyermekeit, ugatván (szenteltvizes bunkó-buzogánnyal hadonászva), hogy „szentségtörés ilyen tetves, büdös rongyokban jelenni meg az ékszeres, piramidális katafalknál!” Pedig ők, a koldusok, a szegények, se tetvesek, se büdösek, se rongyosak nem voltak, azokba a tisztes ruhákba öltöztek, melyeket a gróftól legutoljára kaptak! Hogy ezek nem voltak ékszer-leprás, smaragd-stigmás, bizánci, griego vagy greco, bal- zsam-bazilikás miseruhák, azt az Űr Krisztus és az ő Orgaz-szolgája nyilván megbocsátották volna. A szegények „keresztes és vértanú” vezére mondta, mondta szent jeremiádját, — a kocsisban forrt a méreg a szemét udvarmester ellen, ustorát már rég annak szánta, nem lovainak, — a kis Tamás meg odarohant egy zokogó kisfiúhoz — szép egyszerű, piros ruhája volt, de a hülye-sznob új udvarmester még bele is tépett, mikor száműzte a Hegyi Beszéd szent publikumát. Tamás fa dadák sálkongtak) ott az országúton puoérna vetkőzött: cipő, csatt, gallér, zeke és arany-fullánk bajonett röpült, — ráparancsolt a zokogó fiúcskára, ő is vetkőzzék azonnal, igenis, kosztümöt fognak cserélni, a meztelen kis Tamás segített felöltözni a szegény fiúnak, színházi öltöztető se jobban. A dajkákat leintette, — kuss! ne avatkozzanak az ő dolgába (... a gyermek Jézus is bizonyára sokszor volt szigorú Názáretben, nemcsak ama jeruzsálemi pillanatban, mikor szülei helyett Istent és az írásokat választotta...). A szegény fiút, immár parádéban, a hintóba ültette, a két (mostmár ugyancsak nem röhécselő!) dajkának és a kocsisnak parancsot adott: pontosan és szószerint meséljék el szüleinek, mi történt most itt az országúton. Kis Tamásunk egyedül ment haza, vissza: otthon egyenesen édesanyja öltözőszobájába tartott, mert ott mennyezetig érő, óriási tükör állt, abban akarta látni magát, forgolódott jobbról balra, élűiről hátúira, mikor Orgaz gróf temetéséről szülei hazaérkeztek, kettejük között a szegény-gyerdk, a spanyol-barokk rteen-ager díszruhájában. A szülők, a temetéskor elég érthetően elcsodálkoztak, miikor a két (gyáván de- zorientált) dajka Tamásuk helyett — a felcicomázott szegény-gyereket prezentálta a temető tömjének felhőiben, — de („lecsodálkozván az intermezzo csodálandókat”) szelíd mosollyal tudomásul vették a történteket. Most azonban mégis arra kérték „zsarnok” Tamás-gyermeküket, vesse le szépen a szegény-gyerek piros köntösét, adja neki vissza, ő pedig, Tamás, vegye fel újra a rája szabott díszruhát. Tamás azonnal kész volt a válasszal. Igenis, vissza fogja venni a díszruhát, de most még nem! Miért? Mert! Tamás megbeszélte szentpap házitanítójával, erkölcsi és tudományos nevelőjével, gyóntatójával és a házi színpad szentjáték rendezőjével, hogy ez a szegény-gyermek fogja játszani a család Intimus passzionálé theátrumá- ban azt a bíborban és patyolatban járó dúsgazdag dúskálót, aki hagyta volna (hagyta) éhendögleni a koldus Lázárt (Lukács 16, 19—31); — ez a szegény gyerek fogja játszani gazdag Arimathiai Józsefet, fogja játszani Simon mágust (Ap. Csel. 8, 18— 25), — és a Három Királyok közül a harmadik, legifjabb királyt. A szülők összenéztek, mosolyogtak, fiúk eljövendő szentségéről szentreménykedtek, kételkedtek, imádkoztak, hétfőn, csütörtökön pápaságról, kedden, szerdán kasztiliai királykisasszony menyasszonyról álmodoztak. így jött el a Karácsony: a „nino despota”, a zsarnoki gyermek odáig vitte, hogy az éjféli misén a szegény-gyerek piros köntösében m'inistrált és az ő, Tamás, díszruhájában, ismét a szegény-gyerek ült az első padban, apja és anyja között (pingált imakönyvéből csak úgy tudott „olvasni”, hogy az Állatkömél nagykerékűhb, keményített gallérját jól az álla alá gyűrte, — majd’ meghalt az ijedtségtől, hogy purga- tóriumi dorgatóriumot fog kapni a díszruha maltretálása miatt. Zenekarokban főszerepe van egy karmesternek és egy koncertmesternek (első hegedűsnek): mikor nagy ünnepek alkalmával afféle gyerek-szereplőkkel eljátszott 874
