Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Száraz György: A tábornok XXX. (életrajzi esszé)
nélküli gyáva menekülés, mit látnom kellett... aki helyét elhagyta és itt hátul gyülekezik, örüljön, hogy annyit kap, hogy éhen nem pusztul.. Január 15-én megrémült Kovács szavaitól: ha visszavonja csapatait, száz év múlva is az ő bűneiről cikkezik majd a német sajtó. Január 24-iki hadparancsáról pedig az egykori gödöllői bajtárs, Andorka tábornok — a volt Fleischhacker százados, Stromfeld 1919-es segédtisztje — mond még csak nem is etikai bírálatot. Ezt írja naplójában 1943. március 13-án: „Barcza mutatta Jány híres hadparancsát. Megdöbbentően BUTA! Ki adná ezt írásban, hogy biztosan a németek és románok kezébe kerüljön, hogy 50 év múlva is felhasználhassák ellenünk.” Még „prókátora”, Dálnoki Veress is csak kínlódva képes mentegetni: „Szinte érthetetlen, hogy az adott jellemrajz után egy olyan hadseregparancs lásson napvilágot, amilyet o január 24-én kibocsátott. Ebben ő, a hadseregét ért vereség ódiumát kíméletlenül bántó szavak kíséretében a harcos tömegekre hárítja át. Teszi ezt éppen ő, ki hadserege felbomlásának közeli és távoli okait legjobban ismerte...” A „védőügyvédet” azonban igazából nem is a bűn, hanem a bűnjel — nem a tartalom, hanem az írásbeliség — háborítja fel: „Nem ritka eset a hadseregek történetében, hogy azok vezetői elégedetlenségüknek és haragjuknak drasztikus szavakkal adnak kifejezést. Nagy Frigyes ... nem használt enyhébb kifejezéseket, mialatt ,ferde hadrendjét’ felállította, mint vitéz Jány vezérezredes. ,Hunde wollt ihr ewig leben?!’ szállóigévé vált. (— Kutyák, örökké akartok élni?! —) ...Hogy vitéz Jány vezérezredes vert seregének nem mondhatott kevesebbet, megbocsátható. Érthető az is, hogy elkeseredett. A fent idézett korholó szavak azonban csak szóbelileg hangzottak el... Vitéz Jány vezérezredes hadparancsa azonban írásban is fennmaradt.” ö maga többet mond ennél az 1947. június 2-iki ügyészi kihallgatáson: „Beismerem, hogy hadseregparancsaimban állandóan a németek melletti végső kitartást és a harcnak végsőkig való tovább folytatását rendeltem el... Beismerem, hogy ezen parancsaim folyamán több ízben alkalmazták alárendeltjeim az általam elrendelt felkoncolást, kikötést, testi fenyítést, de arról nem tudok, hogy ez tömegesen történt volna.” Hallgassuk most Nemeskürty István ítéletét: „Ez a magát példamutatónak tartó hajdani császári és királyi tiszt egy fantomot kergetett: az első világháború előtti tiszti és tábornoki becsület fantomját. És közben megfeledkezett arról, hogy az élet és a történelem gyakran állít tábornokokat olyan helyzet elé, amire nincs paragrafus a tiszti becsületkódexben. Megfeledkezett arról, hogy neki nem egy játszmát kell megnyernie a szemben álló ismeretlen szovjet tábornokokkal és nagy ellenfelével, Weichs vezérezredessel szemben, hanem a rábízott kétszázezer embert kell elvezetnie, nem, nem is az életbe, hiszen egy háború nem életbiztosítás, hanem a történelem egy új fejezetébe.” Hozzátehetjük: Jány megfeledkezett saját tíz évvel előbbi szavairól is: a parancsnok, hogy lelkileg is tökéletes legyen, kell, hogy meglegyen benne az alárendeltjeiről való gondoskodás... Meleg, együttérző szív dobogjon a tisztben, hogy együtt tudjon érezni alárendeltjeivel, bajtársaival... De lássuk, mi történik ezek után. Február 9-én így jelent Budapestre: „A hadseregparancsnokságnak a felsőbb német vezetés semmiféle hivatalos tájékoztatást nem ad ... A hadseregparancsnokság átlátja, hogy ha saját kezdeményezéséből nem intézkedik, akkor a megmaradt magyar erő is az oroszok prédájává válik... A hátsó terület néhány gazdasági távbeszélő vonalán íóg a hadseregünk, kapcsolatot 'kapni majdnem lehetetlen, ha megvan, bármelyik német őrvezető szétkapcsoltathat vezérkari beszélgetéseket... Az a benyomásom, mi már a Don menti harcok alatt kialakult, beigazolást nyert, hogy a hadsereg feladata: német egységek biztosítása. Ha fegyver nincs, akkor az élő tömeg szerepeljen sebességcsökkentő ütközőként.” A „kemény katona” mintha kezdene magához térni. Február 19-én tiltakozik új német fölötteseinél az ellen, hogy „a Wehrmacht 839
