Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Száraz György: A tábornok XXX. (életrajzi esszé)
tankok tömege tűnik fel a magyar állások előtt, mögöttük három kilométer szélességben hömpölygő gyalogság. Kitör a harckocsipánik. Reggel hét órára itt is áttörték a frontot. Estére a három — III., IV., és VII. — hadtestből álló magyar hadsereg egyhar- mada, három hadosztály semmisül meg a ikét betörési ponton. A gyorsan előretörő szovjet alakulatok elszakítják az északon álló III. hadtestet — ezt másnap von Weiehs alárendeli a 2. német hadseregnek —, Jány most már csak a IV. és VII. fölött parancsnokol. Végre megjön a német főhadiszállásról a hozzájárulás: a Cramer-had- test bevethető; de ez már gyakorlatilag semmit sem jelent, hisz az már amúgy is belesodródott a harcba: az előtte állott frontcsapatok felmorzsolódtak a scsucsjei áttörésnél. Jány nem akarja harcba kényszeríteni az összefagyott katonákat, parancsot ad, hogy az állásaikból kivetett egységek húzódjanak a falvakba, elkerülendő a tömeges fagyhalált. A helyzet súlyos, de a katasztrófán még innen vagyunk. Jányt bizonyosan lesújtja a vereség, de a lelkiismerete nyugodt, talán valami keserű elégtételt is érez: hiszen ő mindent megtett, a helyzetmegítélései helyesek voltak, időben — és hiába! — kérte a tartalék bevetését, ő is, katonái is megtették, amit megtehettek. És nem ő az egyetlen, aki vereséget szenvedett: november elején Rommel is visszavonulni kényszerült Afrikában, a románok összetörtek, Paulus pedig ott kuporog a sztálingrádi katlanban ... Vissza kell vonulni, elszakadni gyorsan az ellenségtől, a merev védelmet előíró „Führerbefehlnek” most már semmi értelme, a helyzet diktál, ezt von Weichsnek is látnia kell... Mintha csak erről beszélt volna Jány 10 évvel előbb a ludovikásoknak: ha a parancsnok azt látja, hogy a vett parancs végre nem hajtható a helyzet, a viszonyok változása miatt, tudása és akaratereje vezesse arra. hogy öntevékenyen, felelősséget szívesen vállalva cselekedjék, mert a lanyha tétlenség, mindig újabb parancsvárás bűn, ami életbe kerül. Január 15. — a kritikus nap. A szovjet páncélos ékek mögött hóköpenyes sícsapatok suhannak az éjszakában, a falvakba húzódott magyar csapattöredékek keserves körvédelemmel próbálkoznak, az Alekszejevkába befutó hírek mind riasztóbbak. Kovács vezérkari főnök éjjel fél kettőkor üvölt a telefonba: „Nem engedni semmit, itt most közönséges hóhérnak kell lenni, a magyar becsület megmentéséről van szó!” Jány reggel 9.20-kor hívja von Weiohs vezérezredest, ismerteti a helyzetet, az áttört szovjet erők felmorzsolták hadserege egyharmadát, kettévágták az északi és déli frontszakaszt. Nincs már remény az eredeti arcvonal visszaállítására, a még érintetlen doni állásokban lévő hadosztályokat a betört ellenség átkaroló mozdulata fenyegeti, a pozíciók megtartásának kísérlete a hadsereg további részekre szakadását jelentené. A katonák kimerültek, lőszer és élelem fogytán, bekerítésben nem lehet soká kitartani. Szervezett ellenállás csakis a csapatok tervszerű visszavétele után lehetséges, engedni kell hát a nyomásnak, elszakadni a támadó ellenségtől... Von Weiohs megtiltja a visszavonulást. Nemeskürty István írja könyvében, hogy valószínűleg zsarol is, talán „történelmi felelősséget” emlegetve. Jány még megkérdi: számíthat-e legalább a Cramer-hadtest tehermentesítő ellentámadására? Von Weiehs közli, hogy a döntés a vezéri főhadiszállásé. Jány így válaszol: „Ha az a parancs jön, hogy itt ki kell tartanunk és meg kell halnunk, akkor megteszem; az állásokat, ahol csapataink vannak, tartani fogjuk.” Vagyis: bekerítteti magát, együtt a hadseregével. Ez nem üres fenyegetőzés, hiszen a szovjet páncélos ékek már közelednek az alekszejevkai törzsszálláshoz. Mi hajtja Jányt? Düh? Kétségbeesés? Vagy egyszerűen csak zsarolni akar? Valószínű, hogy mindez együtt van a csikorgó mondatokban. Alig teszi le a kagylót, 9.45-kor a német összekötő törzs parancsnoka, Witzleben tábornok jelentkezik: von Weiehs „nem ért egyet a hadseregparancsnok úrnak azzal az elhatározásával, hogy magát és törzsét bekeríttesse, hanem elrendeli a harcálláspontnak Novij Oszkolba való áthelyezését.” Jány a hadműveleti napló tanúsága sze332
