Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Száraz György: A tábornok XXX. (életrajzi esszé)
még kötelességmulasztó sem — a szó egyszerű értelmében. Jellemének torzulását épp az ellenkező oldalon kell keresni: korlátolt, rideg, „spártai” vonásaiban. Hallgassuk tovább, hogyan jellemzi őt és vezérkari főnökét, az egykori 1919-es „júniusi bajtárs” Kovács Gyulát Dálnoki Veress: „Vitéz Jány vezérezredesnek megvolt a tudása, esze, fellépése és nyelvtudása is, hogy gondolatait meggyőzően kifejezze. Tudásban, észben vezérkari főnöke, vitéz Kovács Gy. tábornok sem maradt mögötte, ki nagy optimizmusát is erre alapozta. Mindketten együtt is azonban túl szerények, túl engedelmes katonák voltak arra, hogy akaratukat felfelé keresztülvigyék. Két ilyen szerény egyéniséget nem szabadott volna összeházasítani.” Kádár Gyula erőszakos, meggyőzhetetlen embernek jellemezte Jányt, Dálnoki Veress szerény, engedelmes katonának. A kettő — az ő esetében — nem kizárja, hanem kiegészíti, sőt feltételezi egymást. Még 1942. október 20-án megkapta ő is Hitler ostoba, dilettáns parancsát, amely „merev védelmet” ír elő az egész keleti fronton: „Ellenséges támadás esetén sem kitérésnek, sem visszavonuló mozdulatoknak nincs helye.” S ezt megerősíti a képzett katona Szombathelyi a Legfőbb Hadúr nevében: „Ellenséges támadás esetén a saját állásokat és támpontokat feltétlenül tartani kell, visszamenni senkinek sem szabad. Nincs hátra, csák előre van.” Amikor majd eljön a megpróbáltatás ideje, erőszakossága talán megbirkóznék a szemüveges német feljebbvaló, Maximilian von Weichs szikár fölényességével és fütyülne az utált Szombathelyire; de Jány tekintélytisztelő is: megbénítja a „Führerbefehl” és Horthy Miklós adott szava, amelyre von Weichs hivatkozik. Nemeskürty István ezt mondja róla: „Az ilyen ember, ahogy mondani szokás, nem ugorhatja át a saját árnyékát. A fegyelmet önmagával szemben is, másokkal szemben is feltétlenül megköveteli. Számára a közvetlen katonai feladatok körén túl nemigen létezett a világ. Talán ezért is nem jöhetett szóba nála semmiféle .rebellis’ megoldás. Amit a szolgálati út megenged és előír, azt ő megtette: jelentett, figyelmeztetett, kért, követelt, összeveszett a német vezérkarrrl, úgy, hogy Hitler Horthynál leváltását kívánta. Mit tegyen még?” Annyit elér mégis, hogy von Weichs 1943. január 1-én különleges tartalékként alárendeli Cramer német tábornak hadtestét, amelynek kötelékébe tartozik az 1. magyar páncélos hadosztály is. Sztálingrádban a körülzárt Paulus már tudja, közli is környezetével, hogy „a magyarok is hamarosan kénytelenek lesznek feladni állásaikat”. Hogyne, hiszen a szovjet csaptok még karácsony előtt áttörték az olasz frontszakasz déli részét és folyik már a magyar védelmi sávval határos északi olasz szárny elleni bekerítő hadművelet is. A magyar állások előtt csönd van január 12-ig. Akkor — dermesztő éjszaka után, a hőmérő 35 fokot mutat — 9.45-kor az urivi hídfőben, egyórás tüzérségi tűz után,' megindul a támadás. Három egymást követő hullámban tör előre a szovjet gyalogság, mögöttük, kísérő lövegként, néhány harckocsi. Délután öt óra tájban, csekély térnyerés után elakad a támadás. Jány este kilenckor úgy dönt, hogy beveti a Cramer-hadtestet; ám a németek közük, hogy a főhadiszálláson nem hagyták jóvá Weich döntését: a német hadtest közvetlenül a Führernek van alárendelve, csak tőle fogadhat el parancsot. Az arcvopal többi szakaszán teljes a nyugalom, távolabb még nem sejtik, milyen veszélyes helyzet alakult ki Urivnál. Másnap, 13-án reggel hatkor újabb tüzérségi előkészítés, aztán indul a támadás. Dél felé áttör a szovjet gyalogság, nincs mélységi védelem, második, harmadik vonal, a beözönlő csapatok egy része oldalt kanyarodik, hátulról támadja a magyar állásokat. Elkezdődik a védővonal kétirányú „felsodrása”. A rés most már óriási, de Jány este se kapja meg a Cramer-hadtestet — benne a saját páncélos hadosztályát —, és kénytelen megállapítani, hogy az urivi hídfőben lévő csapatokat „kétnapos harcban, tiszteletet érdemlő küzdelem után” a támadók felmorzsolták. Harmadnap, január 14-én kora reggel maga repül az áttörés helyére. Intézkedik, visszavonja és hátrább gyülekezteti a megmaradt egységeket, készül a rés el- reteszelésére. És ekkor, innen vagy 50 kilométerrel délre, az eddig csöndes scsucsjei hídfőből indul az újabb szovjet támadás. 5.40-kor dördülnek el az ágyúk, 6.45-kor 831
