Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Csordás Gábor: Molnár Kati: rondó (novella)
CSORDÁS GÁBOR Molnár Kati: rondó Molnár Kati nem volt szép leány. Molnár Kati négy évvel öregebb volt a tan- csoportnál. Molnár Kati a p.-i református kántor leánya volt, ellentmondások porhüvelye. Akikor ismertük meg őt, mikor egymást, de felületesen!, tüstént az évnyitó után Ó, milyen idegenül éreztük magunkat! A klub csőszékei! A rexaszt&l! A faliújság! Nándorka hollófiürtjei! Az én katonaingem! A lila börzsöny Ildikó vádlóján! Molnár Kati harmadéven veszejtette el szüzességét, örökre, a ifőnővér ideiglenes irodaijában, kórházi ágyban; jogászprofesszor epekövét ápoltuk a tényleges irodában. Molnár Kati szeretett vénázni, injekciózni, haldoklókkal beszélgetni, vörös- és fehérvérsejtet számlálni, csángó dalokat énekelni. Molnár Kati rendiben tartotta, hetente mosta egyszerű ruháit és rózsaszín fehérneműjét. Molnár Kati könnyen adott és nehezen fogadott el. Molnár Kati ügyében nem volt tartózkodás és ellenszavazat. Nem lett nálunk Molnár Kati-kérdés. Molnár Kati ügye tiszta ügy volt. Molnár Kati ügye tiszta ügy volt, nem is haragudott miránk. Haragszol, kérdeztem hazafelé, és ő azt mondta, miért. A Sorház utcában, egy udvari szobában, sok horgolás közé leültetett. A szekrénybe beszórt egy nyaláb frissen mosott, még napszagú ruhát, kávéval kínált, egy kopott hegedűt is előszedett. Illés-koncertre eljönnél velem? Azt mondta, igen, köszönöm. Mártának ígértem az első előadást. Fekete hajú, vékony, barna Márta, tüdőszaniból járt az iskolába, együtt fejeztük be az általánost, és küldtem neki sok-sok cédulát. Én a gimnázium, ő a kéri után, hát úgy éreztük, hát felnőttek vagyunk talán, élesszük fel most a gyerekszerelmet. Ezért Mártának ígértem az első előadást. És szegycsontunkat rázta a basszusgitár, és bizsergő ágyékkal lebegtünk Levi fejhangjain, remegett alattunk a deszka, fulladoztunk a portól, a gyönyörtől. És nem is akartam semmi mást, csak még egyszer hallani ezt az előadást. Fehér lobnis nénikém, Biberle lány, színházi jegyszedő, nagyon bosszankodott, hogy ilyen telhetetlen vagyok, meglátogathatnál egyszer, mondta, de azért beengedett minket Molnár Katival. Beszélgettünk is Molnár Katival. Mindenki farmerban volt, csak Molnár Kati nem. Ilyen volt Molnár Kati, keskeny mandulaszeme volt, és csúnya volt, olyan lány, akiről nem is gondolná valaki, hogy neki is tellett és fogyott a hold. Haza kísértem a koncert után, és nem törődtem vele ezután, csak itt-ott egy-két jegyzetét kikölcsönöztem a vizsgák előtt. S a RISZ-ibe később se vettük fel őt. így teltek-múltak a szemeszterek, az albérletek, a mozgalmi évek, a tanulmányi versenyek. Molnár Kati az ápolásiam gyakorlatot nyaranta otthon töltötte iki, az (orvos oldalán, ki őt az egyetemre rábeszélte: jelentkezzen, mondta, jelentkezzen, jelentkezzen. Ö is lehetett valaki, Molnár Kati nagyon bevált az egyetemnek. A pállott lábú betegek ragyogtak, vásottan örvendeztek, hogyha megjelent egy kórteremben. Kémiából kisúgta Üllep, ki a kisokosversenyekben ott volt mindig az első tízezerben. És szót értett a középkáderekkel is Mol817
