Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Bólya Péter: C-dúr, fisz-moll (regényrészlet)
BOLYA PÉTER C-dúr, fisz-moll (REGÉNYRÉSZLET) Sz.-ben ért anyám levele — nyaralás közben — hogy: nem vettek fel a university-re (magyar—történelem szak). Nem voltam különösebben megró rrtülve”; hat év tanulás után a kezemben volt egy jó szakma: a dob(olás). Tánc zenei; nem „ütök” meg egyebek. — Elindultam Budapest felé; felkerestem Z Jenőt, dobtanáromat (májzsugor, középső stádium), hogy szerezne nekem egy jb dob-munkát, (amíg fel nem vesz az egyetem). Jenő bácsi D.-be irányított: Ott keres dobost Szekeres Fecó, a „báró” bárzongorista. — D.-be utaztam, s a Tulipán nevű eszpresszóban felkerestem Szekerest. . . . Puha, finom ujjai voltak, „és ez így helyes”, gondoltam . .. Felbontotta a levelet, piszokul reszketett a keze. Észrevette a tekintetemet, elmosolyodott. — Nem izgulok, ne gondold — mondta. — De ma még nem ittam semmit. „Bravó”, gondoltam szomorúan. „Ügy közli, hogy alkoholista, mint más a lánynevét”. Olvasott, az arca sima volt, merengő.- Kész? — mondtam, amikor befejezte. — Micsoda? — Elolvastad? — (A kérdés hülye; persze, hogy elolvasta, nem is ezt akartam tudni, hanem azt, hogy mit szól hozzá.) — Mit iszol? — szólt Fecó. — ... Konyakot — mondtam türelmetlenül. — Mit ír az öreg? — Csupa jót. Hogy csodagyerek vagy. — Ez igaz — mondtam. — Meg azt is írja, hogy ne hagyjalak inni. Drága Jenő bácsi. Editke! A fiús-lányos mixernő felbukkant a pult alól. Fecó: — Két felet kérek, egyet nekem és egyet neki ... ő az új dobos. Edit tágranyitotta a szemét, s ebből végre kiderült, hogy nő. Átívelte a kezet, a pult felett, „Edit vagyok ...” — Szia — emelte meg a poharat Fecó. — Arra, hogy megjöttél. Ittunk. Arra, hogy megjöttem, és aztán még sok mindenre. És beszélgettünk. (A zongora árván hallgatott, de senki nem sürgette Fecót, egyetlen táncoslábú pár sem volt a Tulipánban, csak az a néhány szem lotyó, a részeg koma, meg a diákok hűlt helye, meg is kérdeztem Fecót, hogy mindig ilyen sokan vannak-e, mire azt mondta, éjfél után jönnek, amikor a vendéglőkből kirúgják őket.) -— Beszélgetésünk tartalma: változó. Hal ökörködés, hol komoly. Fecó elmondta, hogy ő se D ben született, hanem Pesten, és ott is élt, egészen addig, míg egy napon — miközben bort (ivott a Zeneakadémiával szembeni vendéglőben — rájött, hogy neki teljesen felesleges ott szemben lenni, a Zeneművészeti Főiskolán, ahol már kél éve nyűvi a billentyűiket, pedig ő nem akar lenni se zongoratanár, se zongoraművésznő, és ő tulajdonképpen semmi és senki nem akar lenni, hát akkor meg mi a lószarnak ez a nagy ipankodás?... (Meggyőző okfejtés, bólogattam is magamban vadul —. és tényleg nem a pia mozgatta a fejemet, őszintén tisztelem azokat az embereket, akik 785
