Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Zalán Tibor: ha már semmit sem tudsz szeretni bennem tekintsed önkéntes árvaságomat... (vers)
ZALÁN TIBOR ha már semmit sem tudsz szeretni bennem tekintsed önkéntes árvaságomat... ha már semmit sem tudsz szeretni bennem tekintsed önkéntes árvaságomat jóságra törekvésemet lásd e pohárra fonódó remegő kézben ki már csak magát akarja bántani, ha a szavaimat elhagytad hallgatásomra figyelj ha már hallgatásom is: arra hogy megállók néha és e naplementékben még szép vagyok, a kegyesen áruló világban szívükhöz szorítják kezüket a kertitörpék és édes csókjuktól elrohad a horizontig ringatózó mák. ne azt mondd rossz vagyok mondd azt már mindenemmel bántalak a puszta létezéssel is csak az ép szeretet vállalkozik rá hogy jó szándékkal sebezzen és sértsen de szeretetünk biztosan nem jó s talán szándékunk sem ép. ne bántsuk egymást legalább akarattal botlásainkkor ne lökjünk egymáson nagyobbat mint elbír kinek hátországa romhalmaz csupán gyűlnek a csordák hogy eltapossanak tegnap éjjel is bosszúálló kocsmák hányásszagát hozta erkélyünkig a szél: valahol jobban átkoztak mint érdemem szerint illenék, tegnap éjjel még ezüstbe öltöztek a játszótéri olajos fák a kórház ablakából szülő nő sikolya emelte ég felé a homály barna függönyeit s a vérben úszó ordító szeretet mint kés állt meg bennem hajnalra virággal díszes volt koponyám mint a katonasírok 704
