Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Zalán Tibor: Külföldi magyar könyvek - Fülöp Gábor: Banális susztermatt
Már a kötet első sorában felbukkan ez a fajta nőiség, bátor definiálása azonban ellenérzéseket vált ki jelen sorok írójából, — noha nem gondolná magát prűdnek. „Havonta egyszer érő petesejtjeim / Tiltott gyümölcsökről álmodnak”. Találékonyabb és többet felmutató, amikor a másik nemet jeleníti meg: „Mint ragadozó vérző kan viháncolsz”. Ugyanígy váltakozik finomság és esetlenség, képi találat és képzavar a könyv további lapjain. Szeretetre méltó, visszafogott az Azt szeretem című vers kezdete: Azt szeretem benned Amit magad után hagysz, Az űrt, a csendet... ugyanakkor a legdilettánsabb képzavarok közé kell utalnunk a „Hatásköröd körzőjéből kiléptem” kezdősort, pár verssel hátrébb. Az utóbbi minősítés gyanújába sodorják a költőt a következő sorpárok a Kétely című versből. A kétely Mint egy métely í kínrím Rág emészt 3 Ezüstösen villog Az első ősz hajszál i képzavar Fenyegető ujja í Fényképed a falon l ■ ■ Belémnyilal a fájdalom • • • í kínrím, banalitás (kiemelések tőlem — Z. T.) A költői-női finomságra is találhatunk példákat: „Fehér sirály / Röpül felettünk / Sírunkra / Szárnyából / Lehull egy toll...” (Az írás kényszere). Vagy idézhetnénk az Este című verséből is: „Ne dúdolj esőt / Zengő zivatart / Engedj sütkérezni / Magamszőtte álomtakarón .. A Lázgörbe kötet végén szemelvényeket találunk a költőnő eddigi tevékenységét értékelő kritikákból. A recenzens nem tudja helyeselni a kritikák túlnyomó többségének felmagasztaló, rajongó hangját, s nem osztja a véleményüket sem, amely szerint Forrai „a” nagy költői ígéret. Forrai Eszternek nagyobb szakmai fegyelemre és témáinak mélyebb átélésére van szüksége ahhoz, hogy továbbfejlődjék, hogy a magyar költészetben komolyan számolni kelljen (lehessen) vele. Bízunk benne, hogy a költőnő is a költészet, s nem a költészet — a költők — körüli udvariaskodások híve. FÜLÖP GÁBOR: BANÁLIS SUSZTERMATT (Fórum Könyvkiadó, Újvidék) Nem könnyű a verset író íróról verset író íróról írni. Másként: elgondolkodtató, hogyan jutott el Fülöp Gábor a Banális susztermatt című könyvéig, melyben elsősorban önmagát figyeli és fogalmazza versbe — versírás közben. A vers tárgya tehát a verset író ember énje, míg a vers alanya a verset író ént figyelő, e figyelés közben újabb (másik) verset író én. A kacifántos körülírás is jelzi, bonyolult meghatározni azt a pontot, ahonnan Fülöp a számára vershez érvényes világot szemléli. Pontosabban, szemléli, ahogy a világ mind érvénytelenebbé válik a szemlélődés folyamatában. 765
