Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - Cs. Nagy István: Takács Imre hetesei (tanulmány)
CS. NAGY ISTVÁN Takács Imre hetesei Vargyas Lajos A magyar vers ritmusa c. kötete egyetlen 3+4-es beosztású hetes sorformát említ: Macska ment / disznótorba. Mint ismeretes, éppen Vargyas (Magyar vers — magyar nyelv) hangsúlyozza, hogy az ütemhangsúlyos versben (hangsúlyos verselésben, nemzeti versidomban) általában érvényes a csökkenő szótagszámú ütemsorrend. A dallamritmus természetesen változtathat ezen a szabályon, mert zenei segítséggel nyújtható-rövidíthető a szótag időtartama (pl. Hej, Vargáné káposztát főz: időmértékesen négy hosszú szótagos ütemekből áll, a zenei ritmus-adagolás segítségével mégis egy ionicus a minőre jellegű időmérték alakul ki, szinkron-ráadásként a hangsúly felező nyolcasára, más példa: Szélről j legeljetek — bizonyítja, hogy a dallamritmus megfordíthatja a szótagszám szerint csökkenő ütemsorrendet, sőt az ilyen 2+4 tagolású sorban eleve kedvez a helyzet a rendhagyásnak, és a nem föltétlenül kötelező analógiás tagolás is így dönt a ritmizálásban, tehát a 4+2 bontás analógiája megdőlhet az ilyen sorokban: Ilyenforma / Toldi // Miklós / gondolat ja). A 4+3-as hagyományos hetes sorforma Takács Imre gyakorlatában a Vargyas által említett egyetlen népköltészeti előfordulás (Macska méret disznótorba) mintáját követi, és többnyire ezt a rendhagyó (sőt alig ismert) hetest találjuk verseiben, természetesen sokféle interferenciával. Mert pl. itt „könnyen” 3+4-nek vehető: S mikor a tóhoz érnek, leszállnak, gigyerésznek, lihegve egymást nézik, a csodát elbeszélik. (Fehér ludak röpülnek) De már ugyanebben a versben is mennyi problémát okoz más sorok tagolása: Többi az égbe vagdal, előrenyújtott nyakkal, „dalolva” is az édes, megtalált röpüléshez. Hangsúllyal átütött jambikus hetes (negyedfeles jambikus sor) ez a javából. Vagy még inkább az első strófa: Fehér ludak röpülnek, falusi, ritka ünnep! Fehér ludak rikoltva röpülnek ki a tóra. Már az elsőnek idézett strófa négy sorából kettő így is tagolható: S mikor a / tóhoz / érnek lihegve / egymást / nézik ... Ez megfelelne akár a legősibb tagoló elvnek, amelyet Gábor Ignác, Németh László, Vargyas Lajos fejt ki (a szótagszám ugyan nem mozog „szabadon” az üte- bekben, tagokban, inkább a szóhangsúly uralma érvényesül). Más megvilágosításban ugyanez a sorforma megfelel a szimultán zengésű, Ady-szerű, jambikus futású sornak: a jambus-ictusokra eső erős szóhangsúlyokkal, természetes nyelvtani nyomatékokkal, s ezért lesz olyan dúsított, egyúttal több elv szerint fölerősödő a ritmus. Beszédközeli lüktetés ez mindenképpen, és Takács Imre versbeszédének jellemzője, az életszerűség és a művészi ritmus-zsúfoltság találkozása. A műköltészetben nem előzmény nélküli az a hetesforma, amelyet Takács kedvel (a folklórral ellentétben). Az Ómagyar Mária-siralomban négy ilyen sor akad 78
