Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - Fuk Miklós: Thiery Árpád: Freytágék

Vasmű indulásakor. Fontosabb, hogy a légkör-teremtésben, alakjai szóhasználatában, a tárgyak, események megnevezésében és felsorakoztatásában tudja a kort felidézni, anélkül, hogy a kort meg nem élt olvasóban az ismeretek hiánya zavart kelthetne.

Noha a regény gerince a két testvér életsorsa, jónéhány mellékalakja segít a történelmi helyzetek felidézésében. Wagner doktor, a kitelepítésre ítélt sváb származású orvos figurája visszautal Thiery egy korábbi nagy sikerű munkájára, a Bábel volt Véménd-re a Veszprém városban játszódó jelenetek a szociográfus Thiery a Királynék városa szerzőjének előtanulmányait idézik.

Mindezek után ne gondoljuk, hogy valamiféle történelmi riportázst kapunk. Igazi cselekményes regényt olvashatunk, hiszen főalakjai fiatal emberek, a gyermek- és kamaszkor, az ifjúság évei egybeesnek, ugyan az új társadalom felnövésével, — ahogy Thiery írja — az újjáépítés és újraépítés időszakával, szereplői karakteres emberek, kapcsolataikban, szerelmeikkel, kalandjaikkal élik az adott kor emberének életét és életmódját. Igaz, hogy fontos társadalomtörténeti periódusokban láthat bele az ország ügyeibe Frank, az újságíró, de nem fölülről, hanem belülről, olykor az albérleti szobák perspektívájából, a munkásszállások nézetéből. Frankot „idegesíti” olykor, hogy olyan részletek tárulnak fel előtte, amelyről korábban nem tudott, vagy nem tudhatott. Ez az „idegesítő” kíváncsiság teszi vívódó hőssé, afféle szocialista Julien Sorellé. Frankot — s az írót — a hit és a rend dilemmája emészti a „brutális őszinteségű” igazság érdekli. Az érzelmi elkötelezettség és az értelem folytonos kételkedése hajtja előre a megismerés felé.

A részletek bősége lepi meg az olvasót a regény folyamán, hősei változatos sorsából valóságos kalandregény is kitelne. De hát kell-e kalandosabb életsors a Thiery által ábrázolt nemzedékénél? A huszadik századi magyar történelem „legkalandosabb” időszakában élnek, e sors részesei és alakítói is hősei.

így hát nemzedéki regénynek is felfoghatjuk a Freytágékat. A mai ötven év körül járók nemzedéke ez, a gyerekfejjel fasizmust, háborút, kamaszfejjel a felszabadulást s ifjú fejjel a fiatal társadalom mindennapjait megélő nemzedéké, amely az ellenforradalmat már felnőtt életkorban éli meg.

Az író egyik meditációjában így vall a felszabadulás utáni évek pezsgő szakaszáról: „Felvillanyozta, hogy itt minden napnak, minden hétnek célkitűzése van: egy ház, egy csatornaszakasz, egy transzformátor, egy üzemrész. Itt kézzelfogható valóságnak látszott — némiképpen példának is —, hogy igenis van esély az elméletben megfogalmazott új „társadalom felépítésére.”

S aztán jönnek Frank életében is a csalódások, az életpályák szétesésének tapasztalása. A hit küzd a megélt tapasztalattal, de mindig a megélt tapasztalat s a hittel vállalt cél lendíti, lendítheti előre az egyéniség akaratát, akarását a regényben.

Ha a könyv stílusát, szerkezetét vizsgáljuk, nem nagyon találunk sem modern- kedő, kimódolt szerkesztést, sem modorosságot, természetes beszélt nyelven fogalmaz Thiery, kamatoztatja jó novellaírói erényeit ebben a regényben is. Nem hétköznapi- an egyszerű, hanem a művészi egyszerűség nehéz szabályait alkalmazza a regényében. Pedig nem könnyű prózaírói feladat a sok helyszínt, az időbéli váltásokat természetesen olvashatóra komponálni.

Azt mondtuk Thiery Árpád Freytágék c. regényéről, hogy családregény is, társadalmi regény is, nemzedéki regény is. S még nem mondtuk: igen jó regény is. Alighanem az író eddigi pályájának legjobb alkotása. S minthogy hősei életútját e könyvben 1956 novemberéig követi, minden bizonnyal várhatjuk a Magvető kiadónál megjelent regény közeli folytatását.

759