Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Kuntár Lajos: "...A könyvek sok gyönyörűséget szereztek olvasni, tanulni vágyó lelkünknek" (tanulmány)
A második háborús év elejétől úgy alakult az olvasókör élete, hogy arról jegyzőkönyv nem készült. A férfiak többségét elvitték katonának, de az otthoniaknak sem volt „békés” az élete. A háború nemcsak emberéleteket követelt, az olvasókört is megölte. A 20x25 cm méretű, pénzügyi vonalazású füzet nemcsak a jegyzőkönyveket örökítette ránk, hanem értékes pénztári adatokat is tartalmaz. A gondosan vezetett bevételi és kiadási tételek jó kiegészítői a jegyzőkönyvekben rögzítetteknek, így az esetenkénti ismétlések ellenére érdemes áttekinteni a működés önerőből megteremtett feltételeinek időrendi alakulását.9 függelék A jegyzőkönyv-füzetnek mellékletei is vannak. Néhány levél, nyugta és egyéb dokumentum maradt meg az utolsó lapok között. Ezek további adatokról és eseményekről tájékoztatnak. Megismerjük az 1930. május 11-én tartott műkedvelő előadáson megjelent 113 személyt az általuk befizetett belépődíjjal együtt. A határok 40 fillér és 5 Pengő. Az énekkar 1933. május 21-i dalosünnepélyen 60 fő 52,70 P-t fizetett. Az összkiadás (zeneengedély, zenészek, plakát, világítás, levelezés) 33,30 P-t tett ki, tisztán 19,40 P maradt. 1937. február 28-án Moharos László tanító igazolja 32,06 P felvételét, „mely összeget a Gazdakörrel közösen hozatott s a földmíves könyvtárral egységes kezelésbe adott Jókai könyvek árába és annak portójába a Gazdakör pénztárosának befizetett az Olvasókör.” A gépelt nyugta további szövege: „A gazdakörrel való megállapodás, hogy aki a Gazdakörnek, vagy az Olvasókörnek tagja, az a könyvtárszabályzat szerinti kis könyvecske váltása mellett, az abban írottaknak magát alávetve használhatja a könyvtárat. Aki pedig nem tagja egyik egyesületnek sem, az évi egy pengő befizetése ellenében használhatja a most hozatott könyveket. Ez á pénz a jövő évi könyvtáralaphoz és a további közös beszerzéshez csatolandó.” „T. Szabó József czipész mester úrnak mint az Ispánki polgári olvasó kör Elnökének helyben” címzésű kézzel írt levél a vezetők közti ellentétre utal. A hátoldalra. írt szöveg: „Tisztelt Elnök Űr Értésedre adom, hogy az Olvasó Körnél viselt helyettes elnöki állásról le mondok a mennyiben szükségesnek tartod közöld a tagokkal a mai naptól kezdve sémi féle részt nem veszek az egyesületi életben nem akarok én molesztálni senkit én nem akarok útjába álni senkinek, én végettem érvényesülhet mindenki minden téren Ispánk 1934. február 25. Maradtaim tisztelettel Vörös József” Moharos tanító 1937-beri keltezett nyugtája s annak szövege bizonyossá teszi a Gazdakör létét s azt, hogy az a közösség révén kapott népkönyvtár könyveit az olvasókör könyvtárához csatolták. Az összevonást a köri vezetők annyira magától értődőnek tartották, hogy nem téve különbséget a tulajdonjog között, az elhasználódott könyveket, gondos gazda módjára, saját pénzükön foyamatosan köttették. Eljárásuk jóhiszeműsége s annak következménye jól tükröződik abból a kérelemből, amelynek gépelt másolata szintén melléklete a füzetnek. Az 1936. március 6-án kelt, s Vasvármegye alispánjának címzett folyamodványban a vezetőség kérte, „hogy az Ikn. 281—Vkm/1935. leirata alapján vándorkönyvtárrá nyilvánított ispánki Népkönyvtárat Ispánkra visszahelyezni s a vándorkönyvtári minőséget megszüntetni, vagy a 91 P 55 fillér köttetési költséget a politikai községgel megfizettetni szíveskedjék”. Az indoklásban elmondták, hogy „mint egyetlen olyan kultúregyesület Ispánkon, amelyik számot tarthatott ennek a könyvtárnak a kezelésére, köttetni kezdtük a könyvtár kötetlen könyveit... 1930-ban ezen összeg már 91 pengő 55 fillérre rúgott... De szívesen tettük, mert ezek a könyvek sok gyönyörűséget szereztek olvasni, tanulni vágyó lelkűnknek.” Az olvasóköri hagyományokon nevelődő ispánkiak valóban szerették a könyve755
