Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - ILLYÉS GYULA ÉS ÉLETMŰVE - Oltyán Béla: Párhuzam és eltérés: Illyés és Déry "oratóriumának" világképében (tanulmány)
Illyés az atompusztítás rémét nem vizionálja látomásosan; röviden kimondja: „ha robban az atom”, s lírai hevületét az élet gazdag (sokszor meghitt-melengető) színeinek, mozgásának megjelenítésére tartogatja. „És nyargaljanak csak a Jelenések lovai az égen” — jelzi a veszélyzónát egyetlen mondattal, hogy utána képzetkapcsolással a valóságos lovak patái alatt bontakozó-moccanó élet szívet sugároz- tató látványa következzen. „Nekünk megjelenik más kép is, lovakról szólva. Az, amikor frissen kelt csibéinek még didergő raját a kotlós a meleg istállóba viszi, ott futkároztatja a vad mén patkói alatt, ott oktatja őket a szem-kaparásra.” S az életbe gyökereztető látásmód hitelesen zengetheti tovább a lineáris szerkezet végpontján is a bizalom-biztatás hangját: „...kezdjük itt a legmélyből, hűségünk erejéből léptenként, mint lehet, de mégis föl, föl és újra az életet.” SZEMBENÉZNI (Azonosság és eltérés) Déry műve — Illyéséhez hasonlóan —: egy veszélyhelyzet érzékelése, a lehetőséglatolgatás, s a felszólítás minőségéből ötvöződik. Az írói alaphelyzet: a „szembenézés” már Illyésnél megfogalmazódik, s Dérynéi ez a mű címét adja: Illyés Somogy- jád-ja pedig Déry egyik kórusának nevévé válik. A sorrend: a kötetben Illyés írása áll elöl, hogy Déry ajánlásában Illyésnek címez, s Invokációjában Illyéshez szólva merít erőt egyébként is arra utal: Illyésé az indító hangütés. „ősidők óta kísértette az emberi hiedelmet, hogy nem egy isten van, hanem kettő mondja Illyés —. Egy jó és egy rossz, és azok viadala dönti el a világ dolgát, de aszerint, hogy mi melyikük táborába állunk. Istenek nem élnek, de a táborok állnak... ”. Dérynéi e táborok dramatizálva Somogyjád és Kakukháza egymással feleselő kórusaként jelennek meg, az emberiség tisztaság-vágyát, illetve démoni tulajdonságait képviselve. A jó győzelmének lehetőségeit Déry is a humánum mindennapi életünk- és munkánk során való érvényesítésében, kiterjesztésében látja: „...úgy tegyük dolgunkat... hogy félelem nélkül szembenézhessünk kételyeinkkel”. S Illyés: Déry-dosszié... -jában tett megjegyzését, mely szerint Déry műveibe „helyhez illő pontossággal” illeszt „népi fordulatot”, a Szembenézni különösen igazolja (Kortárs 1974. 10. 1524.). Az atomkor, a tudományos világ-magyarázatok fogalmai („hamis tudat”, „termelő erők”, „kód”, „bakteriophagok”, „botulinus toxin”, „gáztámadás”, „műanyagszív”, „szilikon vese”) szerves, pólusos egységet képeznek a biblikus ihletésű, s a „földmíves” életkeretet idéző szavakkal, pontosabban: a filozofikus modellt a népi szemlélet fogalmaival (a régebbi s újabbkori falusi termelőmunka tárgyainak jeleivel) megtestesítő metaforákkal (ártatlanságom csuhéko- szorúja; keblem gyolcsinge alatt; őzbak riadalmával; ballagó eszemmel; alacsonyan járó göröngye vagyok a földnek; — eke; műtrágya; baromfikeltető; lánctalpas traktor). A jó emberbázisának minősítő jegyei — Illyés értékrendszerével megegyezően — Dérynéi is a belső erő és nagyság külsőleg rejtett, kicsinynek, jelentéktelennek mutatkozó formájában realizálódnak. A világ, s az emberiesség ügye: a szelídek, csöndesek, szerények, szemérmesek, kicsinyek, ártatlan parányok, a jóakaratúak kezébe adatott, akik „kalákában felépítik a szomszéd házát”, „akik önkéntes tűzhalálba mennek, hogy kárt ne tegyenek az ellenségben...”. E szemléletben a biblia: „szelídeké a menny birodalma”-formulája; a milliók munkája, akarata történelemformáló szerepének felismerése; s egy pszichológiai törvényszerűség: az erőnek a rikító gesztusokat kerülő összefogottsága jelképesül. A jószándékú emberi gyakorlatban való bizalom egybeesése azonban nem jelenti Az éden elvesztése és a Szembenézni teljes belső-szerkezeti, világképi párhuzamosságát. Az azonosnak látszó sarkpontokhoz vezető logikai út ok-okozati szálai, az elemek aránya, viszonyulásának képlete, hangsúlya, az ábrázolás nézőszöge, a szövegösszefüggés akusztikája szempontjából — a két író-sors, alkat, életmű sajátos természetéhez igazodóan — különbségek is mutatkoznak. Illyésnél is nyilvánvaló: a jó és rossz nem különíthető el hermetikusan, az Ábel-i és Káin-i ösztön egyaránt bennünk van, hogy az Ember, „akit kivertek épp ő az is, 743
