Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - ILLYÉS GYULA ÉS ÉLETMŰVE - Ferenczi László: Illyés Gyuláról (esszé)

nagy műve, az Essai sur les Données immédiates de la Conscience. A hagyományos „raison discursive”-ot felváltotta a „raison intuitive”. Ettől a pillanattól kezdve Európa valóban fogékonnyá vált a tengerentúli civilizációk iránt. A bergsoni forradalom tette lehetővé, hogy Picasso felfedezze a néger maszkokat, hogy az École de Paris, majd a szürrealizmus kialakulhasson.

Hogy Bergsonnak valóban olyan nagy szerepe volt-e a modern művészet kialakulásában, mint azt Senghor 1980-ban állítja, arra a további kutatásoknak kell válaszolniok. Az I. világháborút megelőző években mindenesetre Párizsban kialakul az új képzőművészet, (alkotói, kritikusai vagy pártfogói jórészt nem franciák) legismertebb alakjai Picasso, Braque, Gris, Chagall, Lifsrc. A képzőművészet nagy forradalmárainak egyik legjelentősebb felfedezésük az volt, mint Lifsic írja emlékirataiban, hogy a klasszikus görőg-renaissance hagyományon alapuló képzőművészet nem a képzőművészet, hanem annak csak egyik variánsa. Az I. világháború megsemmisítette a kubizmus reményeit, és a nemzetköziségre a legvadabb nacionalizmussal felelt.

A dada, majd hatására és nyomában a szürrealizmus a háború értelmetlenségére válaszolt. Az ifjú francia szürrealisták (Aragon, Breton, Eluard stb.) gyerekek voltak a kubizmus fénykorában. Barrés, a revanche és a nacionalizmus eszméin nevelkedtek. A háború idején váltak felnőtté, és megértették, hogy az „örvény partján hagyták őket” (Eluard). A szürrealizmus több arcú jelenség. Lázadás a gyermekkorukban beléjük nevelt naoionalizmus ellen. Tiltakozás a háború értelmetlensége ellen, és az ellen a társadalom ellen, amely a háborút a legfőbb értelemnek kiáltja ki. (Illyés szuggerálja Bretonról szólva, hogy a szürrealisták irracionalizmusa nagyon is racionális volt a magát racionalistának nevező társadalommal és annak értékrendszerével szemben.) Végül, a szürrealisták újra — és teoretikusan is, nemcsak a gyakorlatban — a nemzetköziség szószólói lettek. A továbbiakban, a rövidség kedvéért, rendkívül leegyszerűsítve, és csupán a tendenciákat jelölve fogalmazok. Az I. világháború előtt a kubizmus (stb.) Párizsban nemzetközi mozgalom volt, lényegében a franciák részvétele nélkül (olykor Apollinaire-nek is felrótták, hogy lengyel), a háború után a szürrealisták nemzetköziségét a franciák szervezik.

Megint csak mereven fogalmazva: ha a kubizmus bizonyítja, hogy a klasszikus görög-renaissance tradíció nem azonos a képzőművészettel, hanem csupán a lehetséges variánsok egyike, akkor a szürrealizmus ugyanezt jelzi az irodalomban. (Bizonyítja — jelzi: a különbségek képzőművészet és az irodalom anyaga és tárgya közti óriási különbségből adódnak.)

A dada — és ezt fontos megjegyezni — hamar integrálódott a francia szellemi életbe. Az előző nemzedék nagyjai közül Proust, Gide és Valéry rokonszenveztek a mozgalommal. És már 1920-ban, Jacques Riviére, a Nouvelle Revue Francaise egyik szerkesztője, a francia hagyományokhoz csatolja a dadát. A szürrealizmus igazolta és törvényesítette mindazokat a lázadásokat, amelyek, sokszor a művészi élet perifériáján, Baudelaire-rel kezdődtek. Illyés 1968-ban nyomatékosan hangsúlyozta Baudelaire jelenlétét a modern világban, amelyről, új mesterek és mozgalmak kedvéért, hajlamosak vagyunk megfeledkezni.

Ha Illyés hírből sem ismeri a hazafiság és európaiság hasadását, akkor ezt — személyi feltételekért túl — a szürrealizmus szellemének köszönhető, — és Babitsnak és Kölcseynek. Illyés és Senghor Párizsból hazatérve ismeri fel a parasztság nyomorát. A szürrealizmus nemzetközi szelleme éppen különbözésre (társadalmi, nemzeti stb.) tesz érzékennyé, és a hagyományos értékek tagadásával elismeri vagy segít elismerni a különbözéshez való jogot.

Az „elfogulatlan” Illyés, a legnehezebb személyi, társadalmi vagy politikai körülmények között is kifejezte hűségét Tzara, a szürrealisták — és Babits iránt. A szürrealizmustól nem felületi dolgokat tanult. Ami a dadaizmusban vagy szürrealizmusban kimondottan költészeti technika — a kalapból kihozott szavak formulája, az automatikus írás, az önállósodó kép, az álomleírás stb. — az a francia költészet belügye. Néha úgy tűnik, hogy a szürrealisták még mindig a Racine-i — Boileau-i klasszikus technikával viaskodnának. Illyés elmagyarázta a szürrealista technikát,

728