Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Száraz György: A tábornok XXIX. (életrajzi esszé)
nak feladata és kötelessége, hogy a végrehajtás munkáját vállalja ezzel a pánttal együtt és a testvérpárttal együtt (a Keresztény Pártról van szó), mert ezek a pántok biztosítják a jogfolytonosságot, az elvek 'folytonosságát és az iránynak a folytonosságát, amelyet tíz éven keresztül itt képviseltem.” Valóban aligha lőhetne politikusoknak gorombábban tudomására adni: vazallusaim vagytok, és elvárom, hogy mindenben engedelmeskedjetek, amíg visz- sza nem veszem a kölcsönbe adott hatalmat... Akinek az eligazító szónoklat elsősorban szól, az a lemondott kormány külügyminisztere, az új .kabinet elnöke, gróf Károlyi Gyula. Más talán felháborodnék a nagyúri arcátlanságon, vagy fejet hajtana megadóan. ö valószínűleg egykedvűen szortyogtatja a pipáját, s arra gondol, hogy jólesik majd egy korsó hideg sör a sóik beszéd után. Furcsa, flegmatikus ember, „kódis-gróif” a Károlyi-tfamíJia többi tagjához képest, de jó gazda, cselédházafcba is ellátogató. ö is a „múlt embere”, 'ám inkább táblabíró-tipus, mint arisztokrata, Bethlennek szinte mindenben ellentéte. A hatalmi harc sohasem érdekelte, többnyire válságos .helyzetekben .rángatták el'ő, mint Cincdmnatust, az „eke szarva” mellől, így lett Aradon 10119 áprilisában a fehér „ellenkoimáiny” feje is; amikor júliusban Szegeden lemond, hogy helyét átadja egy „Párizsban elfogadható” miniszterelnöknek, teljesen háta tifordít a közéletnek. 1927-ben elfoglalja helyét a főrendiházban, egy évvel később koronaőrnek választják, s 1930 decemberében, már a válságidőszakban, lesz Bethlen külügyminisztere. „Csöndes tekintély”, a főrendiházban igen nagy a befolyása, egyébként a földosztás legkeményebb ellensége, „nemzetgazdasági szempontból” ellenzi a birtoktestek szétparcellázását. Amikor majd átadja helyét Gömbösnek, ismét eltűnik a politikából; igen jellemző módon Kádlay Miklósnak jut majd eszébe újra a neve 1942 szeptemberében, Horthy István .halála után. A kormányzóhoz írt memorandumában őt javasolja a megüresedett kormányzóhelyettesi posztra: „...ma az országban egy embert tudok, akire nagyon megfontolt, minden szempontból mérlegelt meggondolás .után gondolni lehetne, és ez az öreg Károlyi Gyula... Ha népszerűsége nincs is, de súlya van az országban. A felsőház örömmel üdvözölné, és az alsóházat is meg lehetne nyerni, ha nem is könnyen, a megválasztására. A németek, de főleg a mi jobboldali köreink nem szívesen látnák.” Demői Kocsis László írja meg utolsó találkozásukat 1045 tavaszán: „Az Brzsébet-híd csonka budai hídfőjénél, mint ágrólszakadt vándor, tépett öreg varjú, jött velem szemben Károlyi Gyula gróf, bot a kezében, löttyedt hátizsák a vállára akasztva. Köszöntöttem, szaporán pislogott sötét szemüvege mögött, felismert, kezet nyújtott. Hogylétéről kérdeztem, vállvonogatva felelt, s amikor megemlítem, hogy osztják a nagybirtokot, elgondolkozva néz, aztán megszólal: — Nem hiszem, hogy más módja lett volna a földek megművelésének. De Oroszországban már nagybirtok van, kolhoz meg szovhoz. Majd mikor eljön az ideje, nálunk is lesz valami formája és neve. Kezet nyújtott és elballagott a Vár irányába, nemsokára elnyelte a köd ... Elgondolkoztam: milyen érdekes, hogy ez az öreg pdpás mágnás is otthon maradt. Bizonyára 'eszébe sem jutott, hogy Sallai és Fürst vértanúhaláláért politikai felelősség terheli és kérdőre vonhatnák ...” Károlyi azért óvatosan odacsördít Bethlennek. „A volt kormány optimista felfogása okozta az államháztartás nagy nehézségeit” — mondja finoman, célozva a goromba valóságra: arra, hogy 150 milliós deficitet kéne eltüntetni. Rossz jel, hogy nincs szakember, aki vállalkoznék a szanálási program végre714
