Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - Száraz György: A tábornok XXIX. (életrajzi esszé)

hajtására, az infláció elhárítására, Károlyi maga kénytelen vállalni a pénzügy- miniszteri tárcát is.

Augusztus 28-án Párizsban magyar diadal születik: Bárány István 5.04 perces idővel a 400 méteres gyorsúszás Európa-bajnoka. De rossz az időzítés, a pestiek csak legyintenek: „kint vagyunk a vízből”, mondják fogfájós humorral, ugyanis az ötnapos Károlyi-kormány 29-én terjeszti a 33-as bizottság elé a „személyi kiadások apaszításáról” szóló rendelettervezetet, amely 10—12 százalékkal csökkenti a közalkalmazottak fizetését. Egymást érik a rendeletek a különböző forgalmi- és szükségadókról, lefaragják az állami költségvetés tételeit, bezárják a nagy luxussal épült lillafüredi Palota-szállót, leállítják a miniszteri autókat. Károlyi Gyula maga is villamoson jár, siklón utazik föl a Várba, a .kalauzok ismerik, hagyják, hadd füstöljön a pápa ...

De szó sincs vagyonválságiról, a mammutjöíved elmek fokozott megadóztatásáról, a bank- és ipari tőiké nagyobb terheléséről. A pénzügyi válság terheinek nagyabb része a lakosságra bárul, a visszhang nyomasztó, általános az elégedetlenség. A polgári ellenzék mind határozottabban emlegeti a Bethlen- kormányzat felelősségét, hatékonyabbá válik a kommunista agitáció, a szociáldemokraták meghirdetik a jelszót: írezsimváltás vagy katasztrófa! A hatalom balról érzi a veszélyt, tart a legitimistáktól is, pedig a baj — hosszabb távon — másfelől is fenyeget: az állami alkalmazottak nagyjából megbízható rétegeit a „jobboldali radikalizmus” felé sodorja a fizetéscsökkentések keltette elégedetlenség. A képviselő «Meskó Zoltán nemsokára Hitier-íbaj szót növeszt és barna ingben jelenik meg a T. Ház üléstermében — ükkor miég a többi honatya viharos derültségére.

Az egyik legfőbb gond a „közrend biztosítása”. A fizetéscsökkentés nem érinti a fegyveres testületek tagjait, és erős kezű férfiú kerül a Belügyminisztérium élére: Keresztes-Pisdher Pereme, a volt somogyi főispán. De ő legalább valóban „közosendet” akar; Gömbös honvédelmi miniszter viszont talán nem is bánna egy kis zűrzavart: a „rendcsinálás” egész jól beleillenek a terveibe.

De az új ikormánynák meg kell küzdenie a (külpolitika válságával is. A gazdasági krízis következtéiben az olasz barát gyöngének bizonyul, fokozottan kell számolni a franciák nagy pénzügyi hatalmával. Károlyi Gyula az Egységes Párt augusztus 24-ikd értekezletén változatlan célként jelöli meg „az Olaszországgal kiépített (és állandóan erősödő viszony zavartalan (ápolását”; ám ez nem lehet akadálya a németekkel való jó kapcsolatnak és a francia—magyar viszony folyamatos javításának. Nem igaz, mondja, hogy a francia kölcsönnek politikai feltételei lennének, ugyanakkor kerüli a revíziós jelszavakat: vannak miég ellentéteink egyes szomszédainkkal, de „minthogy senki sem gondol ainra, hogy ezeket másképpen, mint békésen és kölcsönös megértéssel küszöböljük ki, remélni lehet, hogy a jószomszédi viszonyt jelenleg még gátló momentumok is idővel eltávolíthatók lesznek.”

Magyarország -kezd „jó sajtót” kapni Párizsban. Cikkek, tanulmányok jelennek meg, íróik bírálják a régebbi külpolitikát, megcsillantják a revízió lehetőségét is. A magyarok fő gondlja az olasz lés francia vonal egyeztetése; később majd az igen jó francia kapcsolatokkal rendelkező volt párizsi követ, báró Korányi Frigyes veszi át a pénzügyminisztérium vezetését. A kormány .álláspontja egységes abban, hogy Benes gazdasági javaslatait csak úgy lehet tárgyalási alapként elfogadni, ha nincsenek mögöttük politikai feltételek; de ritkulnak a cseh-éllenes sajtótámadások, politikusok és gazdasági szakemberek utazgatnak Prága és Budapest között.

715