Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Száraz György: A tábornok XXIX. (életrajzi esszé)
SZÁRAZ GYÖRGY A tábornok XXIX. 1931. június 4-én ünnepel az ország: tegnap — ismét törlesztettünk Trianonért! — kardvívó csapatunk megszerezte az Európa-bajnakság serlegét, ma pedig a 'bárom magyar, Pillér György, Kabos Endre, Petsdhauer Attila kiűzd egymással az első bárom egyéni helyezésért. Este fényes bemutató a Nemzeti Színházban: Napóleon-darab, a címe Száz nap, a szerzőpáros egyike hírneves férfiú: Benito Mussolini. A megjelent konmánytférfiaik kicsit keserű szájjal tapsainak, épp ma érkezett a római nagykövet jelentése: Zita királyné május 30. óta Itáliában tartózkodik, vele Ottó királyfi; házasság van készülőben Mária olasz hercegnővel, a tervet a Vatikán is támogatja. Lehet, hogy az olaszok mégis hajlanak a Habsburg-restaurációra, a német—osztrák unió ellenében? A franciák nem tétlenkednek. Még májusban kilátásba helyeztek egy 500 millió frankos államkölcsönt, és június 6-án — e napon kezdődnek a csehszlovák—magyar kereskedelmi tárgyalások — a budapesti követség útján megerősítik az ígéretet. Nyilvánvaló, hogy a készség a német—osztrák tervek ellenében mutatkozik. A kormány számára viszont mind 'égetőbb a kölcsönök kérdése. Valószínűleg ez is közrejátszik abban, hogy a kormányzó június 6-án feloszlatja az országgyűlést: Bethlen még nyáron akarja a választásokat, hisz a kormánypárt sikere ötéves garancia a külföldi hitelezők szemében a rendszer szilárdságára. E napokban — miközben Zita királyné Rómában az lodasz .királyi családot látogatja, majd a pampánál audienciázik — furcsa vendéget fogad a budapesti Akadémia: Marinettit, a futurizmus atyját. A díszteremben Berzeviczy Albert köszönti Mussolini barátját, kicsit kényszeredetten magyarázva, hogy a tfuturizmus, amelyet sokáig ,féktelen extravaganciának” tekintettek, valójában nem destruktív jelenség, hisz karöltve jár a konstruktív fasizmussal. Marinetti ezek után megmagyarázza az akadémikusoknak, hogy a futurizmus nem más, mint tradíoiórombolás, örök nyugtalanság, mely képes a maximumára fokozni a „fiatal faj erejét”. Igen, Mussolini tipikus futurista temperamentum! És mi voltunk az elsők — mondja, s az „ébredők” gyűlésén alighanem nagyobb sikere lenne —, akik bottal vertük fejbe azokat, akik meggyőzni nem fagyták magukat! A futurizmus a rohanás művészete, egy új esztétika, a gép-esztétika szülötte, harc a rohanásért, a cammogó fejlődés ellenében... Aztán — ó borzalom, az Akadémia dísztermében! — kiejti Kassák nevét, de legalább vitatkozik vele, hálistennek: a futurizmus, mondja, nacionalizmus 'és individualizmus, semmi köze a marxizmushoz, és ha valahol a futuristák a marxizmushoz csatlakoztak, ez csák úgy történhetett, hogy az uralkodó körök nem támogatták őket. Miközben a szegedi Tisza-pairton horgonyzó gályán József Ferenc királyi herceg Kolombusz-drámáj'át játsszák — „József apánik” fia úgy látszik, elirigyelte Mussolini babérjait! —, Zita Rómában az olasz királyi pár viszontl'á- togatását fogadja. Ez már sok Bethlennek, június '15-én, egy debreceni választási beszédben végre megnyilatkozik a királykérdés ügyében: „Ellene fogok szegülni annak, hogy ez a kérdés napirendre kerüljön addig, amíg a viszonyok így vannak — s belátható időn belül így maradnak!” 709
