Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - Száraz György: A tábornok XXIX. (életrajzi esszé)

Köziben folyik Németország „megdolgozása” az osztrák vámunió dolgában. Június 20-án a londoni Times figyelmeztet: „Németországot nem lehet hathatós pénzügyi támogatásban részesíteni Franciaország közreműködése nélkül. Ebben a pillanatban tehát Németország jövője úgyszólván Franciaország kezébe van letéve.” London és Párizs összjátéka most tökéletes, Briand' szinte egyidejűleg nyilatkozik: „Újra fel tudom venni a francia—német közeledés fonalát azzal, hogy a Németországnak nyújtandó nagy összegű pénzügyi segítséget bizonyos politikai garanciáktól teszem függővé.” Egész hónapban folynak — párhuzamosan — a német—magyar és cseh­szlovák—magyar kereskedelmi tárgyalások. Bethlen igyekszik mindkét féllel megfizettetni egyazon magatartás két oldalát: a németekkel azt, hogy a nem­től, a csehszlovákokkal, hogy az igren-től tartózkodik az osztrák vámunió kér­désében. De Benes most már többet akar, és nyilvánvaló, hogy mögötte a fran­ciák állnak: hamarosan megpendíti a csehszlovák—magyar—osztrák gazdasági együttműködés gondolatát. A részletes tervet majd csak szeptemberben terjesz­ti elő — a kidolgozásban valószínűleg francia szakemberek is részt vesznek —, de már júliusban világos, hogy a oél Ausztria kiszakdtása a német vonzáskör­ből. Az alapjában párizsi elképzelés szerint tehát ismét összekerült volna az egykori Monarchia három központi országa; így nemcsak Ausztria távolodott volna el Németországtól, de Magyarország is — Berlin potenciális szövetségese a revíziós politikában! —, amellett semmissé tehette az olasz törekvéseket a dunai térségben. De ez a „menyasszony” igazából csak a franciák szemével lehet szép; és egy kicsit a szorult helyzetében is hegemóniában gondolkozó Beneá számára, aki először mutat megértést a magyar gazdaság gondjai iránt. Július elején lezajlanak a magyar parlamenti választások, 7-én megvan a végeredmény: a 156 képviselői mandátum közül mindössze 611 jut az ellenzék­nek, Bethlen tehát nyugodt lehet. Nyugodt is. Gyorsan megállapodik a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja képviselőjével egy hétmillió fontos rövid lejáratú hitel dolgában, aztán nyolcnapos pihenőre indul. Se családja, se hivatali be­osztottjai nem tudják, hol rejtőzködik. Aztán kiderül, hogy valami baj van mégis a kölcsön összege -körül, lá­zasan keresik a miniszterelnököt, de nincs sehol, megszokott rejtekhelyén, a bükki Kállay-kastélyban sem. Végül is Velencében találnak rá, a Didón üdül, régi kedvese — már-már második felesége —, Széchenyi grótfné társaságában. Az ügy bagateli, mondja, s nem hajlandó megszakítani a rövid pihenőt. Mire visszatér a Sándor-palotába, már mozog a föld. A Dairmstadter Na­tionalbank bukása kirobbantja a német krízist, csődhullám fenyegeti a pénz­világot. A válság terjed, július li3-án, tüstént a német tőzsdekrach után már a Bethlen-kormány is elrendeli a háromnapos bankzárlatot. Endresz György és Magyar Sándor, a Justice for Hungary két pilótája, amikor a világrekordot hozó óceánrepülés után, 16-én leteszi a gépet Bicske határában, már a magyar pénzügyi válság kellős közepébe landol. Nem segít a bankzárlat, az állam arany- és devizakészlete gyorsan morzsolódik, a hónap végén már csak 28 szá­zalékát fedezi a forgalomban lévő pénz összegének. A német bankóik július 19-re elérik, hogy hathónapos haladékot kapnak az esedékes, főként amerikai visszafizetésekre, s újabb kölcsönök is vannak ki­látásban; de az ár az osztrák—német vámunió tervének elejtése lesz. Brüning kancellár és Curtius külügyminiszter 18-án hanyatt-homlok utazik Párizsba. Helyzetűiket viszonylag kellemessé teszi, hogy nincs összhang Laval miniszter­elnök és Briand között. Mindketten politikai kötelezettségeket akarnak kicsi­7ii0

Next

/
Thumbnails
Contents