Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

gondolok, a békesség annál távolabbi lehetett közöttük. Még a gyerekek jövetele előtt elénk tálalták a húsos levest és a túrógombócot. Aztán párosával tódultak a gyerekek, köszöntek muszájból, leültek és túlságosan csöndben voltak.

— Mintha hát rátett kézzel ennének — mondtam Kozáknak. Nem tudott mit szólni. Hiszen úgy nem lehet enni —• válaszolhatta volna egyszerűen. Ezek a gyerekek a délutáni [farsangi maskarázásra készülődve most még ünneplőben. Elképzelem, mindenki az lesz, aiki szeretne. Majd az a kis fekete szemű, aki tálal, Rózsa Sándor betyár. Tegnap este bemutatta magát, átjött a szomszédból jelmezben: parasztgatyája a nagymama takáosvászon alsószoknyájából készült, a fehér ing, a fekete mellény, a kalap a nagyapáé, kanászostora Kozák dánosé, de volt műanyag játékpdsztolya is.

— Az nem illik ám hozzá! — figyelmeztettem. — Akkor még a műanyagot föl sem találták. Aztán meg rózsaszín pisztoly sem szokott lenni, ugye?

— Tudom. Csák most vettem föl.

Pedig (biztosan szerette volna modem játékszerét a régiként maskaráztatni. Sajnos, mi valaha igaziakkal játszadoztunk a háború végén: a töltények gyutacsába vertük a szöget, úgy robbantottunk, a nagyobbak még gránátokat is hajigáltak. Emlékszem egy gimnazista társamra, mind a két kezét levitte a gránát, szájába harapta a tollszárát, írását karja csonkjaival irányította. A mi szerkezeteinket nem játékgyártón fabrikálták. 'Becsinált leves ritkán került asztalunkra, de ne panaszkodjam, ha a pestiek döglovak (húsát ették az ostrom idején.

Jóllakottan vártunk Jenőre, aki nyaralójába hívott és ígért szállítani bennünket. Ültem a. Tamácsházán. Egy ruhafogasra támasztott, 'és azt is túlnőtt beteg filodendron takarta el az ablakot. Kozák János régi újságokat keresett ki fiókjából, ne unatkozzam, s igazán mosolyogtam a bárgyú zsumalizmuson, s elszomorodtam a falu közelmúltján. Az ili901-ből származó cikk fölsorolja a községi elöljárókat, s azok egy kivételével a mégelőbbi időben mind népnyúzók, zsíros parasztok, gőgösek, meg afféle szavakkal illetett emberek voltak. Az egyetlen szegény csak (azért került az elöljáróságba, mert valakinek ikisbísrónak is kellett lennie. Máshol Kiss Gyuláról olvashattam, példaképnek állították az agyonsanyargatott kisbirtokosok elé, lám, 24 holdja ellenére szorgalmasan dolgozik, tele ruhával a szekrény, az asszonynak most vettek csizmát. E 'dicsekvésből élesen kiviláglik a szegénység, mert a csizmavásárlás érdektelen lehetne máskülönben.

Várakozásom még kevésbé telt tűrehnétiemül, mikor az Űr szerelméről, a Perlaky Juditról szóló dolgozatot kézhez kaptam, félvakom írta és küldte egy leendő Berzsenyi Múzeuminak Nagy Endre soproni nyugalmazott tanár. Alig olvasható saraiban fejtegeti Uraságod titkát, melyet meg nem ismétlek, mit s miképpen, mert azt a Tekintetes Űr jobban tudja, csak jelzem, a halhatatlanokat fölfedi az utókor 'és pőrén szereti látni. Nagy Endre annak a Kossuth Istvánnak a rokona, aki Perlaky Juditot feleségül vette, s a család történetét bogozván Uraságod szerelmi históriáját el nem kerülhette, a szeretkőzésben csöp- pöt sem Gsámcsologva, inkább a versekhez segítve engem. Látom a Csermelyhez című verset, amint a Cdnca patak a kedveshez csörgedezvén viszi a poétái sóhajt:

Vidd el szomorú zúgással Ama kisded kert felé,

S nyögd ki egy fohászkodással,

Szívem kinek szenteld.

697