Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

Nem olyan távoli miár, mint a Tiburd formás, vagy a Hesperjdák kertje, az a kisded kert nem aranygyümöksű, de magyar rózsaárnyékú. - > •

Ezen tűnődésemben leptek meg bennünket a. régenvárt vahdéglátpk, s vittek a mesteri nyaralóba. ’ .*■* , v

— Kár, hogy előbb nem találkoztunk. Az én hibám — rfittndta a Vendéglátó.

— Nem baj — mondtam — most se késő.

Esik az eső, fúj a szél, csupa sár az út odáig. Kezünkben ötliteres demi- zson, kenyér a fehér szatyorban. 'Hideg van bent is.

A gépkocsivezető meggyújtotta az olajkályhát. Nehezen- melegít, rossz a kémény. Nagykabátban ácsorgónk, iszunk egy pohár pálinkát. A belső faburkolatból következtetve megkérdezem, mennyibe ikerül egy ilyen ijaiház? — 'Ez nem faház. — mondta Jenő és én nem tudtam, rossznéven veszi-e kérdésemet, vagy csak (kiigazít? Valóban, az esőben nem is néztem meg kívülről a házat.

Nemi kérdeztem tovább az alvóhelynek rendezett padlás és a tetőterasz alatt. A mihályfai öregek konyháiban láttam, ott a sok kellék, (bútor mindennapos használatban van, ott hiányzik a rokka, itt meg díszle teskedik, miként más nyaralókban is láthattam ötféléket, mint ahogy a petróléymlámpába vezetik a villanyt. Nem kell kirívóan gazdagnak lenni, akinek ilyenekre telik, A gépkocsivezető ás a Vendéglátó (föltalálták a sonkát, a kolbászt, á szálonnát.

— Kóstoljátok meg ezt a füstölt préshurkát is! — s olyan-élvezettel ette, hogy nekünk is (bizonyítsa világi finomságát. Igazán finom vpit minden, a bor csúszós, a kenyér puha, akár a káldi péké. S ahogyan annyiszor, meglepő kapcsolatok derülnek ki idegen figyelmem hálójában. Most éppen a kolbász által.

698