Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 7. szám - Török Sándor: Hunyadi Mátyás és birodalma

történettanításban is nyomot hagyott.26 Idevonatkozó törvényeinek gazdasági és társadalmi következményei pedig megérdemlik a bámulatos jelzőt. Sopronban például az önálló iparosok és kereskedők száma Zsigmond idejében akkorára emelkedett, amekkorát a rákövetkező századok folyamán csak a Bach-korszakban ért el, amikor kerületi székhely lett. (Házi Jenő szives közlése.)

A régi történetszemlélet csak a területgyarapító királyokat tartotta nagyoknak. Ma már tudjuk azt, hogy az egyes országokban elért életszínvonal és életminőség — mely fogalom nemcsak a pénzzel mérhető javakat öleli fel — egyáltalán nem volt függvénye az illető ország kiterjedésének, mint ahogy ma sem az. A városok és bennük a polgárság - megerősödése nem mennyiségi, hanem minőségi gyarapodása volt az országnak, mégpedig olyan mérvű, hogy a magyar nagyhatalom korát Károly Róberttól egészen a Mátyás haláláig terjedő időszakra datálhatjuk, a nélkül, hogy Zsigmond korát ki kellene ebből rekesztenünk.

Ami a schallaburgi kiállítás közreműködőit illeti: ők bajosan helyezkedhettek volna egyértelműen az általam ismertetett „új” álláspontra anélkül, hogy erre nézve valóban új bizonyítékokat mutathattak volna be. Két jobb megoldás között azonban választhattak volna: 1. A Hunyadiak leszármazási táblázatában párhuzamosan mindkét lehetőséget — a hivatalosat és a valószínűt is — bemutatják. 2. A családfát Hunyadi Jánossal kezdik. Ha elhagyták Woyk apját, Serbát, akkor mindjárt „Vajk Hunyadist is mellőzhették volna. Ha 40 évvel ezelőtt író történészek politikai meggondolásból cáfolták az igazságot, akkor most, hasonló okokból, éppen igazat kellene mondanunk!

II. Meglepett a kiállítás térképei közül kettő. Mindkettőnek ugyanaz a cime (magyarra fordítva:) Mátyás király birodalma uralomralépésekor, 1458-ban — és halálakor, 1490-ben... Kubinyi András terve és Grillmayer I. grafikus ábrázolása.27 A második térképen a cím kiegészítőjeként a „Detail Ungarn” nem feltűnő és nem is egészen helyes megjegyzés utal arra, hogy ez az előző térképnek magyarországi részlete kinagyítva. A szemlélőnek nem ez tűnik föl, hanem az, hogy az előző térképen Mátyásé már Szilézia, Morvaország és Alsó-Ausztria, míg a másodikon Magyarországon és Horvátországon kívül csak a balkáni bánságok láthatók (éppen ezért nem csak Magyarországot ábrázolja a „részlet”), tehát úgy véli, hogy ez a térkép az 1458-as állapotot ábrázolja, amikor a déli bánságok egy része úgyis hazánkhoz tartozott, Sopron, Kőszeg és a mai Burgenland egyharmada Frigyes császárnál volt zálogban, a másik pedig az 1490-es határokat mutatja. Ekkor viszont megdöbbenti az, hogy bár egész Alsó-Ausztria Mátyásé, az ettől keletre eső Sopron-Kőszeg vidék még mindig Frigyes birtokaként szerepel. Ez alól a hiba alól nem mentesít az a tény sem, hogy a második térkép az elsőnek keleti részlete kíván lenni, mert egyetlen megjegyzés sem utal arra, hogy Frigyes Sopront csak 1463-ig bírta és 1483-ban az utolsó magyar helység is visszakerült az anyaországhoz. A célzatosság tehát kétségtelen.

Másik furcsasága ennek az első térképnek az, hogy Mátyás nyugati hódításait Alsó-Ausztriától délre nem tünteti föl. Itt egyértelmű határvonal helyett széles vonalkázás érezteti a határ bizonytalan voltát anélkül, hogy erről a jelmagyarázat felvilágosítást nyújtana. De miért bizonytalan egyszerre ez a határ? Helyesebben: miért került most Mátyás ausztriai hódításainak határa körülbelül ide?

Magyar iskolákban tanult, magyar kultúrán nevelkedett ember Bartos—Kurucz Történelmi atlaszából ismerte meg Mátyás király birodalmának határait, melyek magukban foglalták Stájerországot, Krajnát28 és Karintiát is. Ugyanígy láttuk 1966- ban Balogh Jolán: A művészet Mátyás király korában I. 22. és 23. oldalai közé mellékelt térképén is. Az 1978-ban Budapesten megjelent Történelmi atlasz 11. oldalán látható Európa a XV. sz. második felében, mely Szilézia, Morvaország és Alsó-Ausztria mellett diszkréten bár, de Stájerországot is függőleges sávozással Mátyásnak ítéli. Krajnát és Karintiát már nem, de Raguzát és Anconát sem, melyek biztosan Mátyást választották uruknak. A német „dtv-Atlas zur Weltgeschichte” 29. I. kötet 192. oldalán ezt írja: Ausztria elleni támadások (Corvin Mátyás), melyek 1485-ben Bécs

662