Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Török Sándor: Hunyadi Mátyás és birodalma
elfoglalását és Alsó-Ausztria, Karintia és Stájerország megszállását eredményezték. Az ellentmondások okait fürkészve érdekes információra bukkanunk A magyar nemzet története millenniumi kiadásában30 Csánki Dezső térképén: Magyarország Mátyás király halálakor. Ezen Szilézia, Morvaország és Alsó-Ausztria, mint a béke- szerződés szerint Mátyás tulajdonába került területek, Stájerország és Karintia mint meghódolt tartományok, Krajna egy része mint meghódított terület, a Raguzai Köztársaság pedig a magyar bánságok között szerepel. Most már nyilvánvaló az, hogy Mátyás birodalmának különböző tartományai közjogi szempontból is különböztek égymástól. A schallaburgi térkép nem tüntet föl Mátyás birtokaként olyan oszrák tartományt, amelyik a Frigyessel megkötött szerződéstől függetlenül lett az övé. A térkép szélén olvasható ugyan egy megjegyzés arról, hogy városok és mezővárosok Salzburgban, Stájerországban és Karintiában időnként Corvin Mátyás katonai és politikai befolyása (!) alatt álltak. Nyilván ilyeneknek gondolja a feltüntetett stájer Friesach, Pettau és Marburg városokat, anélkül, hogy erre utalna. Bezzeg utal az alsó-ausztriai Krems-nél arra, hogy ezt Mátyás nem foglalta el! Az itáliai Ancona viszont magyar városként szerepel. Egyrészt mosolyogni való a szomszédunk honmentő ügybuzgalma ötszáz évre visszamenően, másrészt utánjárásra és tanulságok levonására ösztönöz. A Mátyás király emlékkönyvben31 Gyalókay Jenő Mátyás hadjárataival foglalkozva — Mátyás király a hadszervezö és a hadvezér címen — beszámol arról, hogy Zápolyai István, Székely Jakab és Tettauer Vilmos elfoglalták Stájerországban Pettaut, Fürstenfeldet és Radkersburgot,32 a lovasság Grazig portyázott, majd Zápolyai István Marburgot ostromolta.33 Fraknói Vilmos azt írja, hogy a salzburgi érseket (Germánia prímását) és a seckaui püspököt (Stájerország főpásztorát) védnöksége alá fogadta Mátyás oly módon, hogy váraikba magyar őrséget helyezett.34 Arra nézve nincs adatunk, hogy Mátyás fegyverrel hódította volna meg Karintiát és Stájerország meg Krajna egész területét. Miután ezek önként helyezkedtek védelme alá, patrónusi helyzetével nem élt vissza. Ezeken a részeken nem rendezett be magyar .közigazgatást’ és valószínűleg adót sem hajtatott be itt kincstára számára. A mi történelmi térképeink Alsó- Ausztria és a többi, Mátyástól függőhelyzetbe került osztrák tartomány közötti közjogi különbségekre nem mutattak rá. Az osztrákok viszont tudatában vannak ennek, s mindenképpen el akarták kerülni a térképnek azt a hatását, mintha a kérdéses területek Magyarország részévé váltak volna. A probléma magva abban áll, hogy a mai ember mai fogalmakat vetít vissza a múltba. Nemzetállamot képzel, nemzeti nyelvű iskolákkal, állami adminisztrációval és centralizmussal, de mindenekelőtt összefüggő államterülettel, melynek határát az állam hadereje hézagmentesen védi háború esetén. Mivel mindez másképp volt, az elmúlt jelenségeknek csak mai viszonyok között otthonos közönség számára való lefordításánál tág tér nyílik a szubjektív értelmezés számára. Az I. részben azt mondtam, hogy a kiállítás rendezői bajosan vallhatták volna be most egyszeriben azt, hogy Hunyadi János Zsigmond király fia volt. Hát még milyen nehezükre eshetett az osztrák rendezőknek Mátyás ausztriai hódításaiból valamit is bevallani? Itt ezek létezéséről hallgat a történelmi atlasz (mint ahogy az idézett német „dtv” Atlas Szilézia elvesztéséről Mátyás javára.) Itt az iskolákban nem tanítják azt, hogy volt egyszer egy zseniális magyar király, aki szinte egész Ausztriából kiszorította Frigyes császárt, aki Bécsben olyan vidám renaissance udvari életet honosított meg, hogy a polgárság rajongott érte. , ! JEGYZETEK X. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában V. 50. Bp. 1913. 2. Elekes Lajos: A Hunyadi-kérdés. Tanulmány a Mátyás király emlékkönyvben, Bp. é.n. (1940). 3. Az oklevélben ugyan fehérmegyei várnak írják Hunyadot, mintha archaizálnának, hisz eredetileg egész Dél-Erdély Fehér vármegye volt. (Iczkovits Emma: Az erdélyi Fehér megye a középkorban.) De lásd Györffy György térképeit a Magyarország története X. 154. és 320. oldala után, Bp. 1961 és Csánki ld. m. V. 3—4. Véleményem szerint azért sze663
