Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 7. szám - Petneki Áron: Mátyás király öröksége

Sforza házasság céljára készült, s ma is ebben az itáliai városban őrzik. S ha már a márvány arcképdomborműveknél tartunk, nem hallgathatjuk el a mátyási külpolitikával foglalkozó szoba igazi díszét, az uralkodó által még egy várral is megajándékozott diplomata, Franoiscus Cynthius portré-reliefjét. Továbblépve, a királyképek után egy kisfiú arcmásán akad meg tekintetünk. Mély, barna szemei, széles arcosontja, jellegzetes orra, határozott álla is elárulja apja vonásait — ez Korvin János herceg, a király reménye, s majdan e remény oly tragikus szertefoszlatója. Kibontott haján virágkoszorú van, fürtje közt hollóval díszített násfa, jobbjánál pedig hollós címeres pallos, a háttérben ékszereit festette le az ismeretlen művész. A müncheni képtől nem is olyan messze egy egyszerű, pergamenre írt végrendelet látható, amely 1491-ben kelt — a kis herceg anyjának, Barbara Edelpöeknek végakaratát tartalmazza. Nem minden meghatottság nélkül olvashatjuk, hogy besztercebányai házát, amelyet még a királytól kapott, „kedves fiának és János herceg Úrnak” hagyja. Mátyás és Ausztria kapcsolatát elsősorban' a fegyverek illusztrálják, de van egy olyan ezüstkupa is, amelyet állítólag az egyik vitézül védekező osztrák várkapitány kapott lovagias legyőzőjétől. Két újabb termen áthaladva a budai vár egykori reneszánsz pompájának megmaradt töredékeit láthatjuk. A márványdomiborművek, oszlopfők mellett az igazi „szenzáció” két hatalmas, s egy valamivel kisebb faenzai majolika- tányér, amely egykor Mátyás és Beatrix asztalát díszítette, s később elkerülve a már

654