Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Mándy Stefánia: Vajda Lajos 1939-ben készült tusfestményei (tanulmány)
Aztán, ha a kifejezésmód oly egyszerű mozzanatait tovább fürkésszük, hamarosan rájövünk, hogy ez a hihetetlenül szimpla ábra — csupa bonyodalom. A finom, ecsettel húzott tusvonásokból szőtt karcsú, hegyes, szárny-, szarv-, vagy hegycsúcsszerű, sötét háromszögű formák néha rövid felületeken, néha pedig csak egy-egy fordulópontban érintkeznek egymással. És csakugyan ilyenkor mintha maga a for- maköteg fordulna, csavarodna meg; a horizontális középtengely pedig jól érzékelteti, hogy a tükröződések valamilyen vonzó változatával van dolgunk. Kínai pagodák, hegyek-völgyek, madár, növények árny játékszerű tükröződése egy láthatatlan folyamon. Aztán Vajda Lajos képzelete átsuhan a víziók fölött más partokra, falvakon, sivatagokon át. Roskadozó kunyhókban ismeri fel világa szilárd falait és minden kis házából ablak nyílik végtelen távlatok felé. Ilyen Tükröződő házikókba költözött a Zenei ütemek-bői. A folyó folytatódik és benne a háztetők csúcsai, oromháromszögek tükörképei. Két maya-világ összeforrva, föl- és lefelé. Kis házikóiból is tovább vándorol a festő világító pillantása: a fantasztikus Áttetsző testű madár-ba — és most mindig két szinten valósul meg sűrűsödő tus- kötegeinek megannyi tükörálma. Persze betörnek ezekbe az álomrétegekbe a tudatalatti világ legrejtőzködőbb démonai is, amelyekkel maszk-korszakában viaskodott Vajda. Mindezek az utolsó periódus szintéziseiben felbukkanva, egymás után kibontják majd valódi jelentésüket. Ilyen a Bagolyfejű. Egy félelmes, „száj nélküli” óriási macskabagolyfej uralja a képet. A fehér szemöldökkel egybekötött orrvonal a szokott emberarcábrázolás sztereotip Vajda-vonala. A szemek is gyötrelmesen emberiek. Az eleven jobb szem, a tág pupilla a jelenés emberi létét szuggerálja, mintha csak az nézne ránk rajta keresztül, aki ezt a baglyot álmodja most. A másik szem vak-üres, mint sok önarcképen és még jobban megerősíti az előbbi impressziót. A démon azonban nem adja fel babonázott és babonázó mivoltát és mozdulatlanul gubbaszt az ágon, mint aki egész nyomasztó lényével mindörökre itt marad. Tudjuk, hogy az álom ilyenkor szokott álomképpé dermedni és az álmodó ólomteste lenyűgözve várja, hogy 647
