Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 7. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

kellett adni. Felszólítottak bennünket reggel, bogy még aznap szedjük föl a (krumplit és azonnal szállítsuk. Képzelhető, micsoda munka folyt, a fél falu segített. A Zalaváir meg húzta-vonta a teli szekeret gyons fordulatokkal a hegyű j tőhely felé. Akikor nem mentem iskoláiba.

Előttem a Beadási könyv 1954-, 55-, 56-tból, a Cella korából. A szántó és a rét területe 14 kataszter 1010 négyszögöl. Az összes beadási kötelezettség 5249 búzakilogramm, 2(39 húskilogramm. A búza- és a húskilogramm termésfajtákra bontva 1325 kiló búzát, 1065 kiló rozsot, 1007 kiló árpát, 1030 kiló kukoricát, 522 kiló napraforgót, 1(668 kiló burgonyát jelentett, ehhez a földadó 936 kiló búza. A 239 húskilogiramm: 98 kiló hízottsertés, 21,50 kiló baromfi, 21,50 kiló tojás. Csak egy tehenünk volt, azért maradt az 1953-as nagyobb gazdaságból 596 liter tej, ezzel együtt kellett leadni 1954-ben 796 litert, sertésből is még 7:7 kiló hátralékot, tyúkféléből 21, tojásból 6 elmaradt kilót. Júniusban és decemberben leadtunk egy disznót, jelenti a könyv. Decemberben 3)18 liter tejet kellett volna beszolgáltatni az ütemezés szerint, éppen akkor, mikor a tejelés a legkevesebb, nem sakkal több napi öt liternél. 'Egy kateszteren 16—18 mázsa búza termett. A Hivatalos bejegyzések rovatban: Beadási kötelezettsége egyeztetve. 1955. aug. 3. (Kovács Aranka begy. előadó; őrlésre jogosult. Kovács Aranka begy. előadó. Körpecsét: Devecseri Járási (Hivatal Iszkázi megbízottja. Őrölhettünk a maradék búzából, rozsból; süthettük az új kenyeret. Ez az idő már szabályosan dokumentált, valami nyugalom tetszik belőle, akár Berzeviczy (Gergely jobbágyterheket soroló higgadtságából.

Két utolsó lovunk, a Zalavár és a Cella. Czellaként följegyezve az elavult zsebnaptárban, gondolom, ne legyen a börtönhelyiséggel összetéveszthető, hangzása inkább olyan női névnek tetsszen, mint a Gabriella, Izabella. Pedig sötétség lappangott sorsában, melyet nem sejtettem, mikor kijöttek elém a vasútra, vagy 1(957 januárjában, gyönge, napos időben mentünk a csöglei szabóhoz megvarratni sötétkék bársonykabátomat, vagy zöldlucemában szeke- reztünk hazafelé.

Horváth Lajos a Zala várt vágóba adta.

1950 márciusában a Cellát kiscsikóstul be kellett vinni a közösbe, apám nem hajthatta tovább. Csák nézte azt a fiatal kocsist, nézte és nem szólt egy szót sem. A csikót még el sem választották, már elvitték, mindenki tudta, hová. Egyszencsak anyja is eltűnt. INem ettem virslit, krinolint, szalámit akkoriban. Megmaradt a csődör díszoklevele, a kanca törzskönyvelési igazolványa, melyet a komáromi állami mén tel epv eze t őség állított ki 1956 június nyolcadikam VM. 829 — 8-at sütöttek a nyakára. Apám hetvenéves volt akkor és nem hiszem, hogy a sérvoperációtól gyöngült le hátralevő éveire, nyolcvanéves koráig.

— De nehéz volt az élet! — sóhajtotta utolsónak. Kora délelőtt anyám egyedül megfürösztötte, fölöltöztette, a másik szobába ölében vitte át. Azt mondja, nem félt, csak éjjel, mikor tuskóvá égett emberrel álmodott az ágyban, fölriadt és a hajnali világosságtól megnyugodott.

(Folytatjuk)