Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Tönköl József: Triptichon Magdolnának, parasztünnepekkel (vers)
Tönköl József Triptichon Magdolnának, parasztünnepekkel 1. bogárszúrástól forradtak ki a szilvák az arcod kaszálat aratás havában borzadoz dob dunyha pókháló vadvíz tükör menti? vissza már soha: a romladozásos pajtáig évfőig kutakig kikeletig jaj a melledig a megfolyatott tehenek ég és föld között mészfoltosan fakószekereket ráncigáinak mezők közepében találtam a kévevágó kést hazug vassal a kaszahegyet a szavakat XXX visszájára vert patkóval utazik a szerelem törek suhog a sarkamra csapott ajtók mögül a jég-traktor meg a masina szíja térdemen összecsattog ez nem a befödött asztag ünnepe egértorkú hombárok várában nem az a kifürkészhető idő nem a zsákok kenderszaga 2. uram ne eressz neki tudod mit akarok ágyékát combjait vetkőztető kezét — azt fúdd fúdd a szemét ne illatozzon kertjében szőlő hasogassa ujját kővel megrakott gyűrű félj mint a madár mikor a gépdörgésben halottja van mindenütt mindig őszhóban részegedj „két tojásnak egy pohár bor a közepe” kezedre hasadra lábod közé ömlik párnákon mikor fordulsz ne emlékezzél a dalokra ez nem a biztató szüret fölingerelt száj előtt nem a musttal teli korsó nem a visszagyökerező vackorszilvafa az ölelésben 691
