Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 6. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)
ÁGH ISTVÁN Dani uraságnak VII. Üjra a Tekintetes Űr szülővidékén! A márciusi tavasz [fakadó rétjein, zsenge gabanafföldjein, zöldibe készülődő barnás, de már világoszöldbe sudaradzó erdeim át a Bakonyinak, megérkeztem. Elámultam, a (főváros mennyi szennye gyülemlett a vasúti töltés aljára: rozsdás fazekak, rongyok, zacskók, papírok szemétkoszorúja, gusztustalan sodraléka, mintha trágyát teregették volna. De a trágyát magába áztatja a föld, ezt a sok szervetlen hulladékot pedig kiveti, eláraszt bennünket. Én mégis inkább a márciusi fakadásra figyeltem, s elképzeltem magányos ibolyákat, ha a rohanó vonatból nem láthattam, és iköszöntem az Árpád-kori kerek templomnak Öskü szélén. Ilyenkor unos-umtalan látott bakterházak, falusi vasútállomások újszerűén lepnek meg, hiszen tavasz van. S az újdonságos, őslényküllemű sziklákat Várpalota és Veszprém között, meg mintha sohase láttam volna. Csöndesen veszem tudomásul, amin Uraságod mohón elámulna Sömjénben és Mihályién, mert hiszen oda utazok. Megérkezem és próbálom j'öivőbe látó szemeivel figyelni a jelent. Nemhiába ajánlotta a Magyarországi mezei szorgalom némely akadályainál című memorandumában, fedjék cseréppel a házakat a nyomorba sújtó tüzek elkerülése végett, a falúkban már zsuppos fedeleket nem raknak, jut eszembe a mihályfai utcaképről, mikor megérkezem Kozák János tanácselnök házába. Néhány napra ő ad szállást, majdnem szélső lakásában, mint a vándoroknak volt szokás hajdanában, koldusok, marbahajcsárok, mászkáló fűzfapoéták istállóba rakott szalmamenedéke helyett tiszta szobában alhatok a vendéglátó fiával, míg a házaspár a másikban, fürdőszobában tisztálkodhatok, étellel az előszobában kínálnak. Míg Uraságod korában a pap, a tanító, a Mtanátord hajlamú, vagy mecénás uraság szokta befogadni a hozzám hasonlókat, most a tanácselnök kedvességében részesültem. S kicsit szomorúan jelentem, bárhová be sem kéredzkedhetnék, nem mintha a szeretet fogytán volna a mi időnkben, inkább mert gyanús a gyalogos idegen. Mit akar, mért nem gépkocsival jár, mért akar benézni a födő alá? Talán nem akar valamit elemelni? Az amerikaiak alig mozognak, mindenhova autóval járnak, az utakhoz nem építenek járdát, s ha valaki sétálni akar, akikor kutyát sétáltasson, akkor nem szólják meg. Kozák János tanácselnök minden kétséget eloszlat felőlem, s általa mindenütt készséggel fogadnak. Inkább még én gyanakszom, nem nyílnák-e ki kevésbé, ha politikáról, helyi bajokról esik szó? Igyekszem szavaik mellett szemükből kiolvasni a valóságot. De, mintha János ódon hangulatokban óhajtott volna velem elidőzni, nem tudván, hogy lén is arra vágyom, hogy a Tekintetes Űrral meghittebb kapcsolatot találjak, szinte magam előtt a pinceajtón beengedjem, s istenlhoztával fcoc537
