Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 6. szám - WEÖRES SÁNDOR HETVENÉVES - Galambosi László: Lantjával a csúcsra (vers)

GALAMBOSI LÁSZLÓ

Lantjával a csúcsra

A hetvenéves Weöres Sándornak,

Paripás Orfeusz lantjával a csúcsra hágott, a pásztornép fuvoláját fújta.

Muzsikált a tenger halat-küldő fényben.

Mezők fürjesedtek vadvirág-fehérben.

Kertek ölén rózsák, galambok ragyogtak; tükröző tisztáson lányok hajladoztak.

Hajukban hullámzott Nap-tűzte szivárvány, mikor vízbe léptek szikrázott a márvány.

Sziklák rőt erdőkből bölcsen kandikáltak, kajla kalapjukra aranysasok szálltak.

Szólt a lant. A földet pelyhek borították, zölduszályú pávák szárnyukat nyitották.

Csőröket kerülő bogarak villogtak, szirom-szakadékos bimbókba bujdostak.

Paripás Orfeusz énekelt, prémsátra feszült a Végtelen kristály magasába.

Füzesparti kunyhók füstjüket ontották, koszorúként felhő feje köré fonták.

Messzire ezüstlő kocsik suhanása elé út kanyargóit. Bolyongott a bárka.

Tajtékok csókolták a Hold kerek térdét.

Orfeusz köntösét dárdás szelek tépték.

Kőcsipkék kondultak. Torony ablakából nászra hívogatva föllebbent a fátyol.

Paripás Pengető húrját ha cseréli,

Mindenség mélyeit bíborban eléri.

Lábához bivalyok borulnak vörösben, ágaskodó szarvas táncol lepke-körben.

Zeng a lant. A bongás Tejutat befutja.

Páncélban lovaglót vár a Bátrak kútja.

Hajnal karéjában dombokra kirakva világol a Város sugársörtés arca.

Havihegy szamara hátára feküdve patákkal kalimpál csillagboglyás űrbe.

Árnyékgallér foszlik templomok nyakáról, pamutmancsú pára kék tetőkre Iából.

Csörgő csermelyek közt utcáról utcára szökdel a Fényhozó. Lel bolyhos honára.

Kemencék ajtaját lapáttal támasztják.

Nyargalnak a pékek, cipóikat osztják.

Tolják a taligát. Pereces rudakkal topognak a hóban, fenyővel az angyal.

526