Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 6. szám - WEÖRES SÁNDOR HETVENÉVES - Galambosi László: Lantjával a csúcsra (vers)

Üvegpalástjában áll a fagyos hársfa, varjú-gyémántoktól csillog koronája.

Hol a kovácsműhelyt vizslatják a hajtők, kalapácsdöngéstől görbülnek a patkók. Tengelyt pirosítnak. Ördög ki-be futkos. Fogókkal-telt polcon kócsagnyakú bütykös. Orfeusz Flórián kocsmájában penget, kecskebakos asztal ringatja a verset.

Lámpa függ a kancsó szája fölött, rebben, mint a fiafácán delejes ligetben.

Paripás Orfeusz lantjával a csúcsra szökken, a pásztornép fuvoláját fújja. Röpködök a földet pelyhekkel borítják, zölduszályú pávák szárnyaikat nyitják. Messzire ezüstlő kocsik suhanása elé út kanyarog. Horgonyoz a bárka. Muzsikál a tenger halat-küldő fényben. Gyámolnak a bércek vadvirág-fehérben.

527