Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 6. szám - WEÖRES SÁNDOR HETVENÉVES - Radnóti Zsuzsa: Beszélgetés Weöres Sándorral
mondhatjuk, hogy Weöres Sándor birtokolja ezt a teljességélményt, méghozzá úgy, hogy velünk, kortársaival is meg tudja osztani. Ha végigtekintünk az elmúlt két évtized magyar drámatermésén, feltűnő a groteszk komédia műfajának az előretörése. Ezzel a jelenséggel kapcsolatban sokszor emlegettük már a közép-európai groteszk fogalmát. Ehhez a sorhoz csatlakozik most A kétfejű fenevad, és talán nem túlzás kimondani, hogy kialakult vagy kialakulóban van a közép-európai, groteszk drámairodalmon belül egy sajátosan magyar, életigenlő groteszk iskola. RADNÓTI ZSUZSA Beszélgetés Weöres Sándorral Ahol a „tünemények suhognak”. Így nevezi egyik versében Weöres Sándor a színházat. Mit adott, mennyi örömet nyújtott a színház, pontosabban hazai játékszínünk Weöres Sándornak a drámaírónak? Nézzük a tényeket. Elsőként a Theomadhia című drámai oratóriumát írta 1938-ban. 1970-ben játszották egyszer amatőr színházban. A holdbéli csónakos 1941-ben készült egy bábszínházi csoport felkérésére, de az előadásból nem lett semmi. 1944- ben Németh Antal akarta a Nemzeti Színházban színre vinni, de a közismert események miatt a bemutató már nem jöhetett létre. 30 évi szünet után Kazimir Károlyé az érdem, hogy megajándékozta Weöres Sándort az első nagyszínházi bemutató élményével, sőt még a siker örömével is, mert A holdbéli csónakos a Thália Színházban egyöntetű kritikai és közönségsikert aratott. Ezt bizonyítja, hogy ezután több vidéki színház is bemutatta és Ránki György operát írt belőle. Közben már elkészült az Octopus, 1965-ben. Hétévi várakozás után először a Kaposvári Színház 1972-ben, majd 1979-ben a budapesti Nemzeti Színház vállalkozott a bemutatására. De egyik előadásnak sem sikerült autentikusan megszólaltatni a művet. 1971-ben a pécsi Nemzeti Színház, személy szerint Czímer József dramaturg, felkéri Weöres Sándort új dráma megírására, és 1972-ben megszületik A kétfejű fenevad, de a bemutatóra nem kerül sor, nyomtatásban is csak 10 év múlva jelenik meg a szombathelyi Életiünk című folyóiratban. Négy befejezett dráma, vagyis öt, a Csalóka Péter című gyerekdarabbal együtt. Az első és az utolsó megírási időpontja között 34 év telik el. Ma 1983-at írunk, tehát tegyünk még hozzá 11 évet. 45 év! És Weöres Sándor csak egyszer élvezhette azt a semmivel sem összehasonlítható örömet, amikor a drámai mű igazából megszólal és élni kezd a színpadon, és az esténként felcsattanó taps és az ezt követő elismerés visszaigazolja a drámai mű értékeit. Talán nem véletlen alkotáslélektanilag, hogy közvetlenül az 1971-es sikeres A holdbéli csónakos előadása után és a 72-es Octopus bemutatóra való készülődés közben születik meg A kétfejű fenévad. Tévednék, ha azt mondanám, hogy a siker öröme és lendülete is segítette A kétfejű fenevad megírását, és a késlekedő bemutató gátolta meg az újabb Weöres-drámák megszületését? 516
