Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - Száraz György: A tábornok XXII. (életrajzi esszé)
neki a hadügyi tárcát. Az egy heti gondolkodási időt kér, s mialatt kenderes! birtokán a fejét töri, 31-én már meg is alakul az új kabinet. Gömbös Kormányzó Bizottsága fölöslegessé vált — igaz, Kun Bélától sem érkezett válasz. Viszont megjött a bécsi ABC nyilatkozata, amelyben elismeri az immár szegfedi kormányt. És megjön Teleki Pál, aki most már a bécsiek valódi képviselőjeként átveszi a külügyek vezetését. De miniszter lesz a szegedi ABC elnöke, Kelemen Béla is. Így tehát a kormány az aradiak—szegediek—bécsiek koalíciója lesz, Bethlen pedig — noha a bécsi komitét az ottani antant-missziókkal való könnyebb érintkezés miatt nem oszlatják fel — e kormány hivatalos megbízottja. Még pénzt is küld Szegedre a „bantkgassei szerzeményből”: két és fél milliót a 140-ből. Gömbös egy kicsit megint lemarad: miután Horthy „mindent megfontolt és meggondolt” Kenderesen és június 6-án átveszi a honvédelmi tárcát, ő államtitkár lehet tengernagya mellett. De — ezt láthattuk már előbb — nem tétlenkedik: próbálja felvenni a kapcsolatokat a Vörös Hadseregben szolgáló parancsnokokkal, toborozhat a Szeged környéki falvakban — ha másként nem megy, csendőri segédlettel —, kiépíti a katonai hírszerző szolgálatot. Becsben — most már a bankgassei milliók segítségével — folyik a toborzás. Igaz, a Szmrecsányi—Lehár csoport a feldbachd táborba küldi a maga embereit, de Eethlenék is indítják az első csoportokat Szeged felé. Jönnek a MOVE kapitányai is, az első fecskék között Prónay. Vele szervezteti meg Gömbös az első tiszti századot; ez lesz a „törzsszázad”, a kormány őrsége — teljesen Gömbös befolyása alatt. És ahogy születnek sorra a tiszti egységek, úgy erősödik a MOVE-szellem — és úgy szaporodnak Szegeden az atrocitások. Ez már nem a bécsi „grófi ellenforradalom”; és hogy itt kialakul a katonai diktatúra eljövendő élgárdája — ez jórészt Gömbös működésének eredménye. Aztán becsúszik a következő gikszer: az antant sokallja a grófokat, kifogásolja a „habsburgiánus” Horthyt, a „germamofil” Gömböst: a kormányt át kell alakítani. Az államtitkár lázas munkába kezd: új működési lehetőséget próbál biztosítani, amíg lehet. Napirendre tűzi a MOVE nyilvános reaktivizá- lását. Július 4-én a tisztek megtartják az alakuló gyűlést, a szegedi MOVE elnöke megint Diendorfer ezredes lesz, a gyalogezred parancsnoka. 5-én lemond a kormány: Károlyi Gyulának, Horthynak, Kelemen Béláinak és Gömbösnek valóban mennie kell. A MOVE még aznap tiltakozó gyűlést rendez a Városi Színházban. Gömbös, mint országos elnök, Hortihyt javasolja az egyesület díszelnökéül. Hatalmas ováció, Horthy beszól, szidja a liberálisokat és az aulikus grófokat, a gyűlés után vállukon viszik ki a Prón ay-tisztek, a szegedi utca zeng az Éljen Horthy! le a zsidókkal! kiáltásoktól, kórusban mondják Zadra- vetz páter versikéjét: Észak felé menetelünk, testvéreink várinak, megyünk! Ez a MOVE második születésnapja. Július 12-én bemutatkozik az Ábrahám-kormány. Kiáltványának ez a mondata: „Fenn akarjuk tartani a háborút befejező forradalom vívmányait, amelyek a nemzeti demokráciát szolgálják” — lincshangulatba kergeti a különítményeseket. A hadügyminiszterből hadparancsnokká lett Horthy lecsöndesít-i őket: majd otthon pokolra küldhetik a „rózsaszínűeket” is. De Gömböst a franciák kiutasítják Szegedről. 0. r Nem távozik rögtön. Ezekben a napokban — Zadravetz közreműködésével — nagyjából összehozza a titkos szervezetet, az Etelközi Szövetséget, amely a 49
