Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 1. szám - Száraz György: A tábornok XXII. (életrajzi esszé)

megbízója is, és jönnek a többi arisztokraták: Teleki, Sigray, Batthány, Pállá vficini, Ráday, Zichy. Jönnek a nagykapdtalisták: Krausz Simon, Ullmann báró. Aztán megalakul az Antiboisevista Comité, székhelye — a tulajdonos Schönborn-Buahhe-im gróf szívességéből — egy Renn-gassei magánpalota. Nér hányán — Bethlen, Teleki, Gnatz Gusztáv — keményen dolgoznak az ellenforradalom érdekében, de a többség kártyacsatákkal, mulatozással üti agyon az időt. Bécs — akárcsak a „boldog békeidőkben” — tele van újra magyar „mágnás-stiklik”, a Saeher Szálló chambrte séparée-jeibén éjszakáról éjszakára zajló tivornyák híreivel; még az ellenforradalmár mémoár-írők is gúnyosan adnak szémox a „jó társaság” elszigetelődéséről, közönjéről. Pedig-van kiktől elszigetelődnick, hiszen az osztrák fővárosban nyüzsögnek az emigránsok, a számukat később 50 és 80 ezer között becsülgetik. Ez a „plebs”: tisztek, hivatalnokok, papok, politikusok, diákok, zsurnaliszták, odahaza „szocializált” közép-egzisztenciák, és természetesen — kalandorok. Köztük és az Antiboisevista Comité urai között csak egy-két ember — köztük Gömbös — tartja a kapcsolatot.

Gömbös szervezkedik, cikkeket ír a Bécsi Magyar Futárba, Marxról elmélkedik, Kautsky „ködképeit” bírálja, és persze buzdít, lángoló szavakkal: „Ébredj fel, magyar géniusz, zúzd össze lelketlen vezetőid!...” De a szerep nyilván nem elég neki, a MOVE országos elnökeként már megtanult „nagyobb koncepcióban” gondolkodni. Ez itt, Bécsben, „grófi ellenforradalom”, és ő túl kicsi a nagy nevek árnyékában, csak statiszta-szerepre számíthat. Valószínűleg azt is fölismeri, hogy a „régit” nem lehet egészen restaurálni, az ő útja a hatalomhoz továbbra is csak a tisztek képviselte „nemzeti megújulás”, az ellenforradalom „forradalmisága” .. .

Kapóra jön egy megbízatás: április 13-án Ballavioinit kísérheti Belgrádba — ismeri a várost és horvátul is tud —, az ABC nevében tárgyalni az ottani francia parancsnoksággal. Sokat nem végeznek, a szerbek még le is tartóztatják őket egy napra. De Gömbös nem tér vissza Becsbe a közben ugyancsak kiszökdösött MOVE-kapitányokhoz. Április 24-én már Szegeden bukkan fel, ahol már folyik a szervezkedés a helyi tanácshatalom teljes fölszámolására. Másnap, mint „Bethlen teljhatalmú megbízottja”, átveszi az irányítást: javasolja, hogy a társaság „szegedi Antiboisevista Comité” néven csatlakozzék a bécsi ABC-hez. Elfogadják. Az új komité elnöke Kelemen Béla, a volt főispán, szaktanácsadó — mint országos MOVE-elnök és „bécsi meghatalmazott” — Gömbös.

A többit tudjuk: május 7-én megtörténik a puccs, a katonaság átállítása. A komité — francia áldással — ura a városnak.

Az aradi kormányalakítás csöppet sem tetszik Gömbösnek, vállát rándítja: „Minek kormány ország nélkül?” Aztán az „aradi urak” egy része francia gépkocsin megérkezik a városba — Károlyi Gyula gróf, a „miniszterelnök” még a románok vendégszeretetét élvezi —, ettől már elgondolkodik egy kicsit. Nyilván ezzel függ össze, hogy a szegedi komité — természetesen az ő vezetésével — öttagú Országos Kormányzó Bizottságot alakít, amely levélben szólítja fel Kun Bélát a hatalom átadására. De azért Gömbös megereszt egy másik levelet is, Bécsbe, és tudakolja az ABC álláspontját az aradi „kormány” dolgában.

Május 28-án Károlyi Gyula is Szegeden van. És miután a szegedi tisztikar „huszárok” és „bakák” klikkjiére bomlott, s kölcsönösen nem fogadják el egymás jelöltjeit, a miniszterelnök 30-án már Horthyt fogadja és felajánlja

48