Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - Szántó Ágnes: "Itt állok a keresztútnál" - Lehetőségek és választások Henri Alain-Fournier Az ismeretlen birtok című regényében (tanulmány)
SZÁNTÓ ÁGNES „Itt állok a keresztútnál” LEHETŐSÉGEK ÉS VÁLASZTÁSOK HENRI ALAIN-FOURNIER AZ ISMERETLEN BIRTOK CÍMŰ REGÉNYÉBEN „Eljön még az idő, amikor ébren fogunk álmodni, és álmunkban ébren leszünk” — fogalmazta meg a német nagyromantika célkitűzését Novalis. Űjra egyesíteni kívánták „a lélek tudatos és öntudatlan síkjait, amelyek a modern civilizációban tragikusan elszakadtak egymástól. (...) A valóság helyett egy magasabb valóságot kerestek, álom és ébrenlét határán, valóságot, amely a mindennaphoz úgy aránylik, mint a plátói idea a dologhoz.” (Szerb Antal: Gondolatok a könyvtárban. Magvető, Bp. 1971. 503.) Ám a megvalósítás száz évet váratott magára; a romantika elejtett fonalát az új regény veszi fel, s „az élet álom” örök témáját egyetlen regényéről híressé vált előfutára, Henri Alain-Fournier ragadja meg újra. Sokan, sokféleképpen vélekedtek Az ismeretlen birtokról. Tartották romantikus álomregénynek; impresszionisztikus, mesés-kalandos álomregény a Világirodalmi Lexikon szócikke szerint. A szecesszió című kötet „a szecessziós regénynek impresszionista vonulatában” látja a helyét, Rilke Malte Laurids Briggeje mellett. Az ilyen regények „témája — írja — többnyire a gyerekkor, a furcsa szomjúságokat, szomorúságokat sarjasztó ifjúság, ahol olykor a köznapi élmények, tapasztalatok is a rej- telmesség, a kísértetiesség holdudvarával jelennek meg. Ezekben a regényekben fontosabb az atmoszféraérzékeltetés, a hangulatteremtő erő, mint a cselekmény, a történet, a jellemek bemutatása.” Sartre a szürrealisták előőrseként említi: „Avagy (...) a szürrealista fantasztikum nem ugyanaz, mint Az ismeretlen birtok, csak radikálisabb változatban? — kérdi. Ha nem oszthatjuk is valamennyiük véleményét egészen — hogy csak egyetlen ellenvetést említsünk: e regényben a kaland, a cselekmény sem kényszerül alárendelt szerepre —, a teljes képből mindannyian megragadták valamit. Szakíróink eltérően vélekednek a mű fogadtatásáról is. Zolnai Béla szerint Alain-Fournier nem tartozik a nagy közönségsikerű regényírók közé.” (A kamaszkor nagy regénye. Nagyvilág, 1960/5. 763.) A mű 1973-as kiadásának utószavában Görög Lívia ennek merőben az ellenkezőjét állítja, öt látszik igazolni a Zolnai hiányolta, de azóta már elkészült film, s a regény időről időre szükségessé váló újrakiadása. A század elejének írói különös figyelemmel fordultak a gyermekvilág felé. Fölfedezték a gyermeki létet mint egzotikus csodát. Robert Musil, Richard Hughes, Csáth Géza, Kosztolányi Dezső, Török Gyula, de A Pál utcai fiúkkal Molnár Ferenc is a gyermek nyomába szegődött. Néhányuk a freudi mélylélektan eredményeit is kipróbálva a gyermekiét, a gyermekközösség sajátos jellegzetességeire tapintott — nem riadva vissza a patologikus esetektől sem. Alain-Fournier velük is rokon. Nem a lélektani motiválás gazdagsága avatja előfutárukká — regényében ez csupán Frantz esetében teljes —, hanem a téma újrafölfedezése, a gyermekvilág semmihez sem hasonlatos ízeinek megérzékítése. Kulcsszava a kaland és a titokzatos. „Mind a két motívumnak elhitető és fátyolos alkalmazásával — finoman stilizált és hűen emberi változatát adja ennek az örök témakörnek.” (Zolnai B. 765.) tJA gyerek szeme mélyebben és tágabban, bizonyos értelemben igazabbul látja a világot, mint a felnőtté, vallja Alain-Fournier, mert a valóságot kiteljesíti, megtoldja az „álommal” — az 466
