Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 5. szám - Endrődi Szabó Ernő: Kísérlet egy térkép kiegészítésére - avagy vázlat a romániai magyar költészet új jelenségeiről (tanulmány)

A BEFOGADÁSRÓL

Tárgyunk az irodalom, ezért nem kerülhető el, hogy röviden ne foglalkozzunk a befogadás mikéntjével. Balassa Péter írja a hetvenes évek magyar prózájáról: .......a

f

otelban kényelmesen üldögélő olvasó — enteriőrje közepén — tehetetlen ezzel a szöveg^pussal szemben. így a szövegnek persze csak a magánya növekszik, mert kivonja magát a fogyaszthatóság és a hétköznapok automatizmusa alól... Küszöbön van, régi és új olvasásmód, régi és új észjárás (kiemelés tőlem — E. Sz. E.) küszöbén.” Ennél találóbb megfogalmazást — úgy hiszem — tárgyam tekintetében sem találhatnék. A legelvontabb, leglátomásosabb líráról van szó „légüres tér” szükséges befogadásához, az hogy az olvasó kirekessze tudatából a versről alkotott hagyományos elképzeléseket s lehetőleg még a reminiszcenciának is elejét vegye. S e „légüres tér” mellett szükséges a teljes logikai és érzelmi frisseség. E verstípus olvasása ugyanis komoly gondolati műveletek elvégzését is jelenti: egyidejű oda- és visszafelé olvasás, állandó előre- és visszacsatolás, egyvégtében és szakaszosan haladó, egyenes vonalú, felszínen mozgó, ugyanakkor körkörösen befelé, a vers legbelső lényege, magja felé haladó olvasás, logikai kapuk, filozófiai szintű transzponálok és átcsatolások fölismerése — ezek szükségesek e líra olvasásához, befogadásához, más szóval — ismét Balassa Pétert idézve — „kaleidoszkopikus” olvasást igényel.

465