Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - Száraz György: A tábornok XXII. (életrajzi esszé)
íneneteltek a főváros utcáin, nem „szegediék”: Lehár ezredes nyugat-magyarországi egységei. Lehár maga a Gellért-szállót foglalja el, a román parancsnokság kiürített helyiségeit, s még aznap nyilatkozik az Üj Nemzedéknek: „Hadseregem létszáma huszonötezer fő ...” Az ezredes kicsit szépít, mert valójában a november 1-ig kiépült gyaloghadosztálya kilenc gyalogzászlóaljból, egy lovas századból, hét ütegből, három pánoélvonatból, meg a csendőr- és csendőrtartaiék-századokból áll — elég komoly erő, de nem több mintegy 10 ezer főnél. Lehár egységei rövid pihenő után mennek tovább, követik a Tisza-vonal- ra visszahúzódó román hadsereget. A Gellért-szállóban pedig most már berendezkedik a siófoki fővezérség, amelynek „másodok szándéka” elég valószínűnek látszik: a még mindig eléggé független, Habsburg-szellemtől átitatott Lehár-hadosztályt elszakítani bázisától, a katolikus-legitimista Nyugat- Dunántúltól. Horthy csak 16-án vonul be a „bűnös Budapestre”. Vele érkezik a különítmények zöme. A tiszti osoportok szállodáikba helyezkednek el, Prónay egyik osztaga a Britanniát kapja. Mindez elég nagy változást jelent a hatalmi központok tekint etében. Az uralkodó osztályok különböző csoportjai között folyó harc ellenére is megvan a közös gazdasági-politikai hatalom, hisz visszakapták anyagi bázisaikat. A 23-án megalakult Huszár-kormány főhatósága most már a Lajtától a Tiszáig terjed — elvben. Hisz a valóságban nem ura a fővezérség irányította fegyveres erőnek. A román megszálló hatalom viszont ezen a területen megszűnt tényező lenni, az antant közvetlen befolyása is korlátozódott. A hadseregszervezés folyik tovább, most már a megnagyobbodott területen. A létszám ingadozó, a fegyveres alakulások összlétszáma decemberben mintegy 40 ezer fő. Ebből a valódi katonai egységekben szolgál 25 ezer, a csendőrségnél négyezer, a többi „csendőr-tartalék”, helyi alkalmazásra való karhatalom. A tisztek és altisztek száma igen magas, csak a sorkatonaságnál 2500 fő a parancsnoki keret. Tulajdonképpen már a budapesti bevonulás pillanatától folyik a hatalmi vetélkedés, ám ez nem egyszerűen csak a kormány és a hadsereg ellentéte. Hisz mindkét oldalon vannak a másik felet támogató, azzal rokonszenvező erők. A belügyi tárca Beniczky kezében van, a hadügyet a szívós ex-miniszter- elnök, Friedrich István kapta. Mindketten legitimisták. Egyik a rendőri és csendőri erőket próbálja kiszakítani a fővezérség hatáskörzetéből, a másik a hadseregre próbálja kiterjeszteni befolyását, számítva a minisztérium apparátusára és a jórészt királypárti magasabb tisztikarra. Horthy fővezérsége a katonai diktatúrára törekvő — jórészt szegediekből álló — csoport egyik központja. Csak az egyik, mert a másik a még 1918 februárjában feloszlatott és most újjászervezett Magyar Országos Véderő Egylet, a MOVE. A tulajdonképpeni „agytröszt” pedig két titkosan működő társaság, az Etelköz! Szövetség és annak katonai törzse, a Kettőskereszt Vérszövetség. Ez a kettős „vezérkar” irányítja mind a fővezérséget, mind a MOVE-t — és rajtuk keresztül a megbízható fegyveres támaszként szolgáló különítményeket. A MOVE újjászervezője és irányítója a szervezet egykori országos elnöke, Gömbös Gyula. Hogy világosan lássuk a kialakult helyzetet, elég röviden követni pályafutását az 1918-as feloszlatástól 1919 decemberéig. Tudjuk, február végén, otthagyva búsongó „kapitányait” a Baros-utcai házban, Bethlentől kapott instrukciókkal Becsbe szökik. Hamarosan követi 47
