Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 5. szám - "Költészet és valóság" - Takáts Gyulával Hozzák a derű képletét című verséről beszélget Kabdebó Lóránt

A Becehegy történetéhez hozzátartozik az, hogy érdekes következménye volt annak a szomorú időszaknak, amikor 1047-től 55-ig a költészetben nem sok szerep jutott nekem, olyan értelemben, hogy egyáltalán nem jelenhettem meg. Ez a hallgatás azonban azt hozta, hogy utána egyszerre egy válogatott kötetemet adták ki. Ennek a válogatott (kötetnek a pénzéből láttam, hogy meg tudom teremteni azt, amit sohasem reméltem. És hatvan versért vettem hatvan mandulái át. Egy szép kiöregedett 'mandulást, azon a területen, amelyikről én beszéltem az én meghalt barátomnak.

Maguk a körülmények is különösek voltak. 'Még meg se tudtam jóformán niézni a kertet. Egy óriási Ivihar, mint hogyha az elemek csaptak volna rám, hogy ne sikerüljön, vert köriül. Épp csak oda tudtam menni. Rá tudtam nézni, és utána vissza kellett Balatongyörökre futnom. Azonban jó jelek is voltak. Teléki Emilnek hívták, aki engem kivitt. A Teleki nevet tisztelteim, szerettem mindenkor. Emil volt az öcsém, és akitől meg kellett venni, kisült, hogy azt Takács néninek hívják, anyai ágon görög származású volt. És érdekessége még az, hogy megkérdezvén tőlem, ismerem-e a területet, mondtam, hogy nemigen. Erre eladta a görög az egészet egyben, mint nagyszerű földet. Másnap, amikor kimentem, kilsült, hogy a fele az szikla. Olyan, mint az ember élete, az egyik fele jó, a másik nem. Azonban a sziklát becsülettel leírtuk az akkor előlegként átadott pénzből. (Ez így hozzátartozik Becéhee. Az édesanyám is azt mondta: — na édes fiam, innen te rögtön belátsz az udvarunkba. Pontosan az apám ék villájával szemben van az én kis házam. Ha a távcsövet fölveszem, jól látom. Az írók meg, ha ikint voltaik nálam, akkor azt mondják: — Te az alkotóházba be tudsz nézni, még azt is olvasod talán, hogy ki mit ír. Még „plagizálni” is tudsz. Egy biztos, hogy látom a szigligeti hidakat fölrepülni, amikor leszállnak a nádas szélére.

Maga aztán, természetesen, a terület feladattal látott el engemet. Lettem a mandulaszedőből szőlősgazda. Magam telepítettem a szőlőt és egy öreg, régi típusú présházat építtettem, mert présház nélkül, és a bor tartása nélkül a mámort se lehet megfogni. A dionüzoszit! A mámor rendkívül fontos minden költőnek az életében, mert szerintem azok a lencsék sokkal messzebb világítanak, amelyek a borospohárban kerekülnek. A barbár szümpozionoktól a mélyebb filozófiáig tudnak bennünket vinni. (Fönt van a kilátópont, az a két oszlop, amelyekről írtam is hosszabb, három részes verset. A két oszlop alatt lent, ugyanennek az ellenkező perspektívája, a kriptái: a pincébe zárt bornak bacc- huszi távlata, ahogyan az előbb mondtam. A jót és a rosszat: ezt a kettősséget látom és érzem én a hegyiről és a pinoéből is. A mészkopár költészetét, a természetesen növő karszti park távlatát. Örömmel dolgozom és lakom itt, évente mintegy négy hónapot, tanulva azt, amit a természet és a munka ad.

459