Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - "Költészet és valóság" - Takáts Gyulával Hozzák a derű képletét című verséről beszélget Kabdebó Lóránt
5 Elitta már a láp emléküket. De visszajárnak ők, a régiek. Eloldja láncait a ka^cstí hegy, ki hajdanán volt tündöklő sziget. Mint ingólápon köztük lengek én. Minden csillagszem fényes dárdavég, s mint hajdanán a jó görög hajóst, kísért e messze-vándorolt vidék. Athenae fényes lándzsája kísért. Az eltűnt táj s egy örök arc íve, amely a tünde, égi honba leng s hunyó csillaggal lüktet a szíve. Tehát itt az én Som ogy ómban egy síksági tájnak a világa terpeszkedett, amelyikből hiányzott alapjában véve a nagyobb távlatú kitekintés. A nádból kiálló százados fűzfa zöld-sárga koronája jelezte csak az irányt, „mint Attikában az Athenae szobor”. Nemcsak a berki pásztoroknak és pák ász aknáik, de nekem is. A sárból, vályogból a kő és márványok If elé. Ez teljesült be először latin vagy itáliai utazásommal majd becei kertemmel, kilátómmal és görögországi és krétai és dalmát utazásaimmal. Így lett Bece műhely és műterem és kikötő dél felé... Tehát Bece dél felé kikötő is. Elsősorban az a kikötő, amelyik Krétáig mutatott. Mikor már megismertem ezt a becei vidéket és tájat, határoztam el, hogy Görögországot megnézem. így kerültem aztán én le Athénibe és a görög szigetvilágra, és végeredményben ezt a könnyű és szép boldogságot adó világot Krétán ismertem meg. Ott írtam a Knósszos romjain című hosszabb versemet. Természetesen, hogyha én ezt kikötőnek nevezem, akkor meg kell említenem azt is, hogy ugyanolyan öröm volt azon a tájon megjelennem, ahol Byron élt. Például Szirmomban, Szunion fokán azon a kövön írni, amelyikre Byron odavéste a nevét. Itt egy érdekes eset is történt velem és a feleségemmel. A szunioni gyönyörű kilátó mellett van egy szép eszpresszó. Fagylaltozás közben megjelentek öten. Két hölgy és három feketeruhás férfi. Kisült mindjárt, hogy az idősebb hölgy Friderika, az anyaikirálynő, a másik Konstantin király felesége. Ahogy szerényen odaült mellénk a három biztonsági ember, akkor én azt mondtam: — Kérem, megismerem, hogy kikről van szó, de legyen szíves, azt is mondja meg, hogy itt pedig egy szegény magyar költő ül, azonban ő pompásabb környezetben issza a kávéját, a koldus, mint itt a királynő. Mosolyogva mentek ki, s talán közölték is szavaimat... Ez a te pannon szemléleted, ami a mediterránt irodalomból ismerte, annak magyar változatát az életből, hogyan alakult, amikor szembesítetted a mediterrán élettel? Tehát, amikor megláthattad azt a görög vagy latin tájat, amelyikről Horatius vagy a görög költők beszéltek? 457
