Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - "Költészet és valóság" - Takáts Gyulával Hozzák a derű képletét című verséről beszélget Kabdebó Lóránt
Teljesen így van. A realitás -nélkül egy sora se születhetett volna meg. Ezt a verset például nem lehetett volna megírni egy somogyi tájon, mert nem dombvidéki vers ez, de ugyanolyan hegyvidéki, amilyen hegyvidékek a mediterrán tengerpartok leszakadt karsztjai. Csak édesvízű a mi tengerünk. Nem sós tenger, mint a Jóni, vagy akár az Égei-tenger, és a jég is szorongatja... Hogyan találtad meg ezt a költői hangot, hogy tudtad kiválasztani ezt a jellegzetes megszólalási formát? Nagyon egyszerű. Az élet és a szellemi -környezetem adta ezt. Hogyan is? Talán úgy — mondhatnám ezt —, hogy az iskolában, mikor verseket olvastunk, akkor legnagyobb hatással legtöbb diákra és barátomra is, Petőfi Sándor, Arany János volt. Velük a puszta és az alföldi táj. Ugyanakkor, amikor én legelőször meghallottam Berzsenyi Dániel verseit, akkortól én előttem már nem ez jelent meg. Egy egészen Berzsenyi típusú táj, a „Hervad már ligetünk” tája, melynek „tartott bokrai közt sárga levél zörög”. És a Búcsúzás Kemenesaljától világa. Egész más típusú világ ez, amelynek a ritmusa is hozzám sokkal közelebb állt. Hibátlanul tudtam mindenkor Berzsenyi verseit, de talán ehhez még hozzá kell mondanom azt, hogy mint gyermek, nagyon sokat hallottam Berzsenyiről, hiszen atyafiságban volt a családunk a Berzsenyiekkel. Később is volt a kezemben olyan Horatius, amelyiket Berzsenyi forgatott. Olyan, amelyikbe ő a versformákat oda kiírta a lapok szélére, az alkaj-oszi versszaktól kezdve végig. Egész verssziakakat, és melléje megjegyzéseket is tett. Tehát énrám nagyon nagy 'hatással volt az a közvetlen élmény, amelyiket később is a Berzsenyi családból hoztam, illetve hallottam. Berzsenyi, azt mondod, hogy atyafiságban volt a ti családotokkal. Igen. De Berzsenyi „atyafiságban” volt nemzedékeddel is, nemzedéked egésze számára Berzsenyi az egyik forrás, és mégis te egy saját pannon költészetet teremtesz, elkanyarodva nemzedékedtől, hogyan születik meg ez a te saját hangod? Nézd, én -már az első versemet is a somogyi klasszikushoz írtam. Ha megnézed az összegyűjtött verseimet, az első Berzsenyiről szól. Tehát valóban mély lehetett az élmény, ha egy fiatal, 18 éves fiú már ezt írja le, és ezt választja. De meg kell talán említenem még valami mást is. Az én öregapám elhozta a házba dédapánk Phaedrusz fordításait. És erről a Mocsy Antal költőről senki nem tud semmit. Az Irodalmi Lexikonban sincs, pedig 1855-iben Kötésén fordította Phaedrusz verseit, öt könyvben meg is jelent. Phaednuszt én még ebből olvastam. Azóta elkallódott, de a meglevőt egyszer Jékely Zoltánnal kivettük a Széchényi Könyvtárból. Azóta se láttam ezt a -példányt, -pedig nagyon nagy tervem az, hogy egyszer én egy kicsit maivá teszem, és így majd egy Mocsy— Takáts—Phaedrusz mesegyűjtemény jelenik meg a felnőttek és gyerekek számára. 454
