Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - "Költészet és valóság" - Takáts Gyulával Hozzák a derű képletét című verséről beszélget Kabdebó Lóránt
életté és anyaggá válik. Ez, azt hiszem, hozzátartozik ahhoz a környezethez, amiben én élek pincék, prések és hegyi szőlősgazdák között. Másképp talán az egész vers kicsit romantikus lenne. Annak pedig semmi köze sincs ahhoz a pannon mediterránhoz, amelyikről én beszélek. A préselés itt a fő motívum, Juppiter ezért nyög. Szorítják és egyszerre ragyogva jön már a must. Már csobog, és ő forog a mézízű patakban és vele együtt Bacchus. Itt már aztán említhetem, épp a versnek a derekán, a dionüzo- szit. Kezd a görög félé is áthajlani ez a vers. Most már mi sem természetesebb, hogyha már egyszer bacdhusi életérzésről, képről van szó, rögtön ott vannak a magyar pásztoroknak a figurái is. És ez az életforma éppen nem romantikus. Pont a Bakony tövében nem az! Mert mindig átnézek a ,,kanászi” Somogyra, hogy is hagyhattam volna ki? Azonban nem úgy jelenik meg, mint népi költészet, hanem klasszikus színnel, hogy „a nádzsúpból sok hosszú flóta”, és „pásztorok barlang-zenéje” zeng. Így teszem át a mitológiát pannon realitássá e versben. Végül aztán arról van szó, hogy az egésznek a szemlélőjeként, mintegy a múzsa is ott áll. A szép meztelen lány, aki a szépnek is a megtestesítője, akinek a lába alatt — régen taposták a fürtöt — már ott zsong az emberi legszebb feladat, a munka. Itt ennek a megoldott feladatnak az eredménye, a szüret. A derű, az élet képlete!... Az utolsó akkord egy reális kép: ahogy a mustot mérik, — vaj on hány cukorfokos? — mikor a must habját lefújják, a beletett cukorfokmérő szára akkor úgy rezeg, mint az Egei vagy a Jóni tengeren, vagy akár a Balaton síkján egy vitorlás hajának az árboofája. A vers így nem egy görög vázaikétp. lira, .amely egy szellemi és fizikai tájtól ihletett magyar—latin— görög életérzést jelenít meg ... Egyben a kert motívum, pontosabban A Hesz- peridák kertjén innen ciklus filozófiájának előfutára. Most, ahogy így elmondtad a vers motívumait, hirtelen az előttem levő kötetedbe pillantok. A Kimondani című gyűjtemény a hetvenedik születésnapodra készített válogatás. Itt ezt a verset Würtz Adám illusztrálta, és ez a rajz bizonyítja versed tárgyszerűségét, azt, hogy ez a lebegő poé- tikus költemény mennyire anyagszerű, mennyire pontosan megrajzolható, rajzban is átélhető, követhető. Nagyon örülök, hogyha így érzed ezt, mert magam is rajzoló vagyok, tehát ha én egy verset írok, akkor azt látom, és mivel Rippl-Rónainak voltam a tanítványa, és több kiállításom is volt, ez nagy öröm számomra, ha a lebegő vers realitással jelenik meg az én költészetemben. Hiszen talán az is hozzátartozik, hogy legjobban szeretek rajztáblán írni. A verseimet rajztáblán írom, ceruzával, és legtöbbször ezen a rajztáblán rajzóikat is szoktam készíteni... Motívumait, jeleit, színeit fölvázolni egy a reálisból költött világnak. Mert a líra sohasem másolás, de teremtés ... Üj a régiből. .. Oj a látottból... Megértések és megérzések realizálása! Így pannon ez a líra, azaz a magyar költészetnek egy a verseimben megérzett és leírt világa ... Ebben a versben te egybeérzed azt a kultúrhagyományt, amit a mediterrán világ ránk örökül hagyott, de azt a köznapi világot is, amelyikben benne élsz. Amelyikei láttál, és amelyiket megszerettél Becehegyen. 453
