Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 5. szám - Száraz György: A tábornok XXVI. (életrajzi esszé)

összezúzták a szövőgépeket, a (haladó világ mosolygott rajtuk. Minden józan- eszű ember tudta, hogy a kézműiparnak ütött a végórája és a jövő a gépeké... A probléma, amit a gépek most újból felvetettek, sokkal nehezebb, 'és nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy megoldásától függ az emberiség jövője.”

A cikkből összeállíthatjuk egy korabeli, szalon-szintű „intellektuális duma-parti” anyagát; ambivalens érzelmek a „korlátlan és zabolátlan” fiatal Amerika iránt; rettegés a „titokzatos kolosszustól”, a Szovjetuniótól; „Gépisten” tehát nem a világ megváltója, de emberfaló Moloch, az amerikanizálódás „szovjetizálódásra” vezet, a „tömeg-emberhez”, s a végeredmény: a „vén Európa”, a kultúra pusztulása... A gondolkodó, ám buta vagy ffélművelt olvasó akár azt a következtetést is levonhatja, függetlenül a cikkíró szándékától, hogy Henry Fond valójában „Moszkva ügynöke”, és máris kirajzolódik előtte a „bolsevista-plutokrata világösszeesküvés” képe. De ha az olvasó egyszerűen csak átveszi a szerző szorongásait, akkor is hajlamossá válik „humánus kiútként” elfogadni egy Salazar-típusú „keresztény diktatúrát”, Mussolini „korporációs államát”, a német nemzeti „szocializmust” vagy magyar „hungarizmust”. így olvastak az eljövendő nyilaskeresztes párttagok, de valószínűleg így olvasott és „gondolt tovább” a félművelt katonatiszt, Szálasi Ferenc is, aki épp ebben az esztendőben lép be a Taby Árpád nyugalmazott testőr őrnagy alapította Magyar Élet Szövetségbe, hogy ott hamarosan hangadóvá váljék.

Amikor egy korszak szellemi arculatával ismerkedünk, többnyire „felsőbb” ideológiai szinteken vizsgálódunk. Pedig igaz és hamis koreszméket valójában tucatírások tömege közvetített mindig is az olvasó százezrekhez. A többség nem az Állam és forradalomból ismerte meg Lenint és nem a Mein Kampfból Hitlert, hanem okos vagy ostoba, netán zavaros — igazat és hamisat nem egyszer szándéktalanul is összezagyváló — hírlapi cikkeikből. Sajnos. így alakult ki — az objektív valóságban gyökerező hamis tudat, rövid távú és csalóka helyzet- fölismerés talaján — iskoláskönyvek, ünnepi szónoklatok, kalendáriumok és .populáris” újságcikkek szintjén a 30-as évek átlagos közgondolkodása. S ezt tudnunk kell, ha nem kívánjuk elfogadni sem a „fasiszta nép” korlátolt vádját, sem a „mártír-nemzet” meddő öntetszelgését.

Nézzük, miként magyarázza „néptfelvilágosátó” szinten a „nemzetfenntartó kisgazda rétegnek” az 1930-as helyzetet a Hangya termelő, értékesítő és fogyasztási szövetkezet l(931-.re szerkesztett kalendáriuma: „Az egész világ egy nagy betegséggel küzd ... Ezt a betegséget úgy hívják, hogy gazdasági válság. Amerikában a túltermelés, Európában a termelés drágasága, általában mindenütt az értékesítési válság döntötte romlásba elsősorban az agrárállamokat, de ennek következtében az ipari államok is éppúgy megszenvedték ezt a betegséget ... Már júliusban megindultak a magyar—(jugoszláv—román agrárblokk megalakítására irányuló tárgyalások, majd külön a román és jugoszláv agrár- férfiak tanácskoztak mezőgazdasági problémáik közös megoldása érdekében, ezek a tárgyalások azonban úgyszólván semmi néven nevezendő konkrét eredményt nem hoztak... Magyarország sorsa talán a legsúlyosabb az összes agrárállamok között. Szegénységünkben termelésünk is drágább, mint a gépi munkára berendezett Egyesült Államokban... Ilyen körülmények közfött sokszorosan érezzük a világgazdasági válság következményeit s innen ered minden bajunk.”

Az >év elején folynak a tömeges elbocsátások; mind több gyárban készülnek bevezetni a „bedét”, a prémiumos bérrendszert, amely az egészségi és szociális szempontok elhanyagolásával, a végletekig használná ki a munkaerőt;

440