Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 5. szám - Sándor Iván: A Ködlovas elindul (regényrészlet)

azzal, hogy a nyereghez erősített fegyverét, lőszerét, térképeit ezzel kiszolgáltatta. A katona vigyázzban állt, essendes hangon magyarázni próbált valamit, 'közben a kerítés mellett szerényen domborodó hantra mutatott. A tiszt felemelte a hangját, a katona türelmetlenül legyintett és hátat fordított neki. Ekkor megpillantottam az arcát. Kerek és rózsaszínű volt, s bár ezt lehetetlennek tartottam, mégis, mintha a ifiíú nálam is fiatalabb lett volna, abíban mindenesetre biztos voltam, hogy még nem borotválkozhatott. A tiszt durván, számonkérően rákiáltott, de a katona meg se fordult, reménytelenül köpött egyet a földre, a tiszt elővette a pisztolyát és valamilyen parancsot kiáltott. A katona most újra legyintett, visz- sza se fordult. A tiszt tarkón lőtte. Kétszer lőtt. A második lövés után lovasok ugrattak ki a házak közül. A tiszt 'parancsot adott, hogy vigyék el a holttesteit. Egy fa mögül néztem, ahogy cipelik. Mikor eltakarta őket a teherautó, óvatosan elindultam az ellenkező irányiba, a házba többé nem mertem visszamenni, elég gyorsan elértem a legszélső házat, futni kezdtem a földúton.

432