Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 5. szám - Körössi P. József: Írd és mondd! (próza)

9

szélétől a másik széléig. Hiálba húzom félre a függönyt, most már hiába hívnám, osztanám meg vele lakrészemet — ibennebb, egészen közel, tudom, nem merészkedik. Megfogni én nem merem: egy óvatlan mozdulattal elriasztanám. Ne, szálljon, ne meneküljön, ne fizettessen, ne kívánkozzék mások ablakába. Akarom vagy nem akarom, miatta és neki dolgozom — vagy hallgatok. Maradnia kell.

Egy óra, azaz tizenhárom.

Tizennégy óra tizenkilenc perc. Tizenöt óra.

Tizenhat.

Esteledik.

Ezerküencszáznyokvan valahányban egy hozzávetőleg ötvenezer férőhelyes betonerőid jobb oldalt nyíló odújában.

Jól érezzük magunkat. Dolgozunk. Ha én jobban nekiifeszülök, ez a vadállat is itt az orrom előtt — erősebben, hangosabban, látványosabban emészt. Emészt, idehallom. Nélküle már él sem képzelhetem ezt — ezeket? — a napokat. Mert: másnap van.

Másnap van?

Nem tudom.

Kétségbeesetten telefonálnék. . ., de elmozdulhatok-e? Szabad-e elszakadnom ?

Szabad-e éppen akkor, amikor egy vadállat emészt a nyitott ablak függönye mögött?

Figyel. Megfigyel. Mozdulatomra mozdulattal — (Tettleg? Nem tett- leg!) — válaszol. Küldték? Hozták? Van. Tollászkodik,

Tollászkodhatnék én is (Teszem? Nem teszem!)

Ha karmolom — ((Nem karmolom!) — Visszakarmol; ha csípem — (Nem .csípem!) — visszaasíp. Ha élek — visszaél.

1981 július — 19

....... augusztus

4

22