Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - Körössi P. József: Írd és mondd! (próza)
Fejét féloldalit, felém fordítja. Most szégyelljem magam? Nem akarom én 'vasbeton-kamrámra rábeszélni; megszelídíteni, deíhogy akarom. Dehogy akarok megfélemlített, élhetetlen, képmutató, hízelgő, védett és (parazita ,jházi alkalmazottat’’ nevelni (belőle. Fél szemével engem néz. Követ. Nem a személyazonosságim — a személyiségem összetevői érdeklik. Vajon? Figyel. Megfigyel. Minden mozdulatomra van egy válasz-mozdulata; minden gondolatomra egy visszajelzése. Szemrebbenéseimre szemrebbenés- sel válaszol. Hirtelen, esetleg félrevezető szándékú mozdulatomra — tudom már — megfenyegetne: visszavonulnia valamelyik sarokba. Nem .alkarom más (belátásra bírni, irányítani sem akarom. Felnőtt madár, saját helyzetének megítélésére érett. Most éppen vizet nyújtok neki. Szándékaimat szeretném igazolni előtte. Azt, hogy semmi szándékom vele. Nem ugrik meg. Most megbarátkozunk. Talán. Közölhetném vele: dolgoznom kell. Azaz nem kell — én akarok. Szeretnék. Nem eszik, nem iszik. Le s fel sétál az lablakpánkányon. Le s fel. Üjra ■.és újra. Leköt ez a mozgás. Az 'érdeklődésemet mindenképpen kisajátította már. Sétál? Nem tudom! Testedzésre emlékeztető mozdulatai megijesztenek. Talán kirepülásét (készíti elő. Nem. Le s fel — újra és megint. Több ízlben felméri a távolságot az ablakbaugró két (határtfala között. Stratégiája van? Járatlan vagyok az effélékben. Mégis: dolgozni szeretnék. Egy könyvet 'befejezni. Ma. Ez nem tűrhet halasztást. Matatok. De, ha mozdulok attól vagyok gyanús, ha nem, akkor — mi mást gondolhat?! — készülök valamire vagy ellenkezőleg: tartok valamitől. Tőle. Magamtól. Hiszen elkövettem már ezt-azt még ellene is, miért tagadnám... Halaszthatatlan munka vár rám. (Nem éppen halaszthatatlan). Határidőm nincs, sosem volt. (Van, mindig volt és mindig ugyanaz). Ezt a miunkát, éppen ezt, senki sem várjia tőlem. Sőt. Rajtam kívül senkinek sem juthat eszébe, hogy dolgozhatok; senkinek sem juthat eszébe ez a munka. 'Senkinek eszébe sem jut, hogy akár dolgozhatnék is valamit. Sőt. Nem dolgozom. Ne dolgozzak, — ez jut eszükbe: üvöltik, súgják, (búgják, turbékolják. (Elvárják tőlem — végre valami!). Be kell (hát fejeznem. Ma kellene (befejeznem. Harmadik éve így tervezem. Harmadik éve mindig ma kell, ma kellene befejeznem. Tegnapelőtt tegnapra, tegnap mára ütemeztem. Ma (befejezem. Éppen tollászkodik. Jól érzi magát? Hogyan adjam tudtára — tudtára? —, hogy megszántam. Igen megszántam, de .. . Az'én szánalmam nem békés természetű; nem rá, illetve nem csak rászabott. Hogyan közölhetném vele, hogy nem akarok számára újalbb kellemetlenségek forrása, illetve okozója lenni. (Vajon?) Tíz óra. írógéphez ülök. A billentyűk (kattogására 'befelé, felém fordul. Mintha erre várt volna. Kíváncsi volna, vagy ő is csak kísérletezik? Még ninos .papír a gépben. Én is csak kísérletezem. Saját kísérletem vagyok, tárgya és eszköze, értelmi szerző és saját kísérletem haszonélvezője vagyok. Ráfizetéses kísérletező. (Ügy bizony!) Ez is miatta. Ezért a vadállatért, mert mégiscsak az: vadállat, ha vadgalamlb, ákkor is. Üresjárat. Kattogok. Ugatok. Mintha dolgoznék. Futtatom az írógép kocsiját a síneken. Figyel. Pofájával — pofájával? nincs is pofája, arca 420
