Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - Száraz György: A tábornok XXII. (életrajzi esszé)
békekonferencia, „kárpótlásul” az 1916-os bukaresti szerződésben odaígért Tiszántúlért, nem biztosítja jogukat Besszarábiára és — ezt már a szerbek ro- viására! — a Bánát nyugati részére is. Bandiholz amerikai tábornok még szeptember 23-án is ezt jelenti Párizsba, a Friedrichnkormány karhatalom-szervező erőfeszítéseire utalva: „A magyarok képtelenek bármit is tenni a románok közreműködése nélkül, és az utóbbiak közreműködése inkább gátló, mint építő.” Jellemző paradoxon, hogy a román parancsnokság Horthyt tekinti „első számú közellenségnek”, de objektíve mégis őt segíti a Friedrich- kormány ellenében: szabotálva a polgári közigazgatás fegyveres erejének kiépülését, lehetőséget ad a különítményes „rendcsinálásra”. Amikor pedig sor kerül majd a megszállt területek kiürítésére, az egyetlen „átvevő és rendbiztosító erő” Horthy hadserege marad. A második hatalmi központ a megszállóktól egyszerre támogatott és korlátozott Friedrich-kormány, amelyet az antanthatalmak — főként a franciák ellenállása miatt — jogilag nem ismernek el, de ténylegesen támogatnak. A brit-olasz fél siettetné a román kivonulást, s hamarosan „beszállnak” az amerikaiak is. Így kerül Budapestre a Szövetségi Katonai Ellenőrző Bizottság elnökeként Bandholtz tábornok és vele az ugyancsak amerikai Yiates ezredes, aki a szerveződő kormánykarhatalom „szövetségközi ellenőre és felügyelője” lesz. Bandholtz komoly „gyarmati” tapasztalatokkal rendelkező szakember, előzőleg a Fülöp-szigetek kormányzója volt. 1919. szeptember 23-án kelt jelentése szépen tükrözi mind a budapesti antant-missziók „édes életét”, mind a „szövetségközi” viszonylatokat: „Kollégáim mind igen előkelő épületekben vannak elhelyezve. A francia Széchenyi grófné palotáját foglalja el... és nagy hivatalos dísszel van körülvéve. Az ol'asz egy még nagyobb szabású épületet foglal el és éppolyan hivalkodó. Az angolok ... egy nagyon szép épületben laknak és valamicskét kevésbé hencegnek, mint a többiek. Én gróf Edels- heim otthonának egy részében helyezkedem el; ez ugyan sem belül, sem kívül nem olyan gyönyörű, mint kollégáim szállása, de azárt nagyon megfelelő. Mindannyian nagy vacsorákat rendezünk, és diosekvés nélkül mondhatom, hogy a mi vacsoráink egy árnyalattal mindig jobbak voltak ... és bár kevesen vagyunk mi, amerikaiak, nem hinném, hogy bárki egy pillanatig is azt gondolhatná, hogy Amerika a második hegedűn játszik.” Az antant által ténylegesen ugyancsak elismert harmadik erő, a siófoki fővezérség együtt dolgozik a Friedrich-kormánnyal a forradalmi örökség likvidálásában. De a hatalmi harcban szembekerül nemcsak a román megszállókkal, hanem az ellenforradalom különböző csoportjaival, így a kormánynyal is. Korlátlan úr az általa megszállva tartott területen, s amellett, hogy fegyveres hatalmánál fogva nagy súllyal avatkozik be a politikai életbe, befolyásolni — sőt: terrorizálni ■— képes a vidéki közigazgatási apparátust a kormány ellenébein is. Tény, hogy a fővezérség brutáltóabban avatkozik elsősorban az igazságügyi szervek működésébe, mint a román kátonai hatóságok a'7 általuk ellenőrzött területeken. Augusztusiban zuhognak a vidéki panaszok a budapesti minisztériumokba. 16-án Schnetzer hadügyminiszter táviratot intéz a katonai hatóságokhoz: „A fehér csapatok garázdálkodásai — akasztás, népítélet — erélyesen beszüntetendők.” Fejér megye közigazgatási bizottsága pedig 19-én egyenesen a miniszterelnökhöz fordul: „Bizonyos karhatalmi alakulatok, melyek állítólagos tisztekből állnak, a megye több községében nemcsak a kommunistákkal szemben, hanem felekezeti gyűlölségből is, saját felelősségükre statáriálisan járnak el. Anarchia elkerülése érdekében kérünk 39
