Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 1. szám - Száraz György: A tábornok XXII. (életrajzi esszé)

békekonferencia, „kárpótlásul” az 1916-os bukaresti szerződésben odaígért Ti­szántúlért, nem biztosítja jogukat Besszarábiára és — ezt már a szerbek ro- viására! — a Bánát nyugati részére is. Bandiholz amerikai tábornok még szep­tember 23-án is ezt jelenti Párizsba, a Friedrichnkormány karhatalom-szer­vező erőfeszítéseire utalva: „A magyarok képtelenek bármit is tenni a romá­nok közreműködése nélkül, és az utóbbiak közreműködése inkább gátló, mint építő.” Jellemző paradoxon, hogy a román parancsnokság Horthyt te­kinti „első számú közellenségnek”, de objektíve mégis őt segíti a Friedrich- kormány ellenében: szabotálva a polgári közigazgatás fegyveres erejének ki­épülését, lehetőséget ad a különítményes „rendcsinálásra”. Amikor pedig sor kerül majd a megszállt területek kiürítésére, az egyetlen „átvevő és rendbiz­tosító erő” Horthy hadserege marad. A második hatalmi központ a megszállóktól egyszerre támogatott és kor­látozott Friedrich-kormány, amelyet az antanthatalmak — főként a franciák ellenállása miatt — jogilag nem ismernek el, de ténylegesen támogatnak. A brit-olasz fél siettetné a román kivonulást, s hamarosan „beszállnak” az ame­rikaiak is. Így kerül Budapestre a Szövetségi Katonai Ellenőrző Bizottság el­nökeként Bandholtz tábornok és vele az ugyancsak amerikai Yiates ezredes, aki a szerveződő kormánykarhatalom „szövetségközi ellenőre és felügyelője” lesz. Bandholtz komoly „gyarmati” tapasztalatokkal rendelkező szakember, előzőleg a Fülöp-szigetek kormányzója volt. 1919. szeptember 23-án kelt je­lentése szépen tükrözi mind a budapesti antant-missziók „édes életét”, mind a „szövetségközi” viszonylatokat: „Kollégáim mind igen előkelő épületekben vannak elhelyezve. A francia Széchenyi grófné palotáját foglalja el... és nagy hivatalos dísszel van körülvéve. Az ol'asz egy még nagyobb szabású épü­letet foglal el és éppolyan hivalkodó. Az angolok ... egy nagyon szép épület­ben laknak és valamicskét kevésbé hencegnek, mint a többiek. Én gróf Edels- heim otthonának egy részében helyezkedem el; ez ugyan sem belül, sem kí­vül nem olyan gyönyörű, mint kollégáim szállása, de azárt nagyon megfe­lelő. Mindannyian nagy vacsorákat rendezünk, és diosekvés nélkül mondha­tom, hogy a mi vacsoráink egy árnyalattal mindig jobbak voltak ... és bár kevesen vagyunk mi, amerikaiak, nem hinném, hogy bárki egy pillanatig is azt gondolhatná, hogy Amerika a második hegedűn játszik.” Az antant által ténylegesen ugyancsak elismert harmadik erő, a siófoki fővezérség együtt dolgozik a Friedrich-kormánnyal a forradalmi örökség lik­vidálásában. De a hatalmi harcban szembekerül nemcsak a román megszál­lókkal, hanem az ellenforradalom különböző csoportjaival, így a kormány­nyal is. Korlátlan úr az általa megszállva tartott területen, s amellett, hogy fegyveres hatalmánál fogva nagy súllyal avatkozik be a politikai életbe, be­folyásolni — sőt: terrorizálni ■— képes a vidéki közigazgatási apparátust a kormány ellenébein is. Tény, hogy a fővezérség brutáltóabban avatkozik első­sorban az igazságügyi szervek működésébe, mint a román kátonai hatóságok a'7 általuk ellenőrzött területeken. Augusztusiban zuhognak a vidéki panaszok a budapesti minisztériumokba. 16-án Schnetzer hadügyminiszter táviratot intéz a katonai hatóságokhoz: „A fehér csapatok garázdálkodásai — akasztás, nép­ítélet — erélyesen beszüntetendők.” Fejér megye közigazgatási bizottsága pe­dig 19-én egyenesen a miniszterelnökhöz fordul: „Bizonyos karhatalmi ala­kulatok, melyek állítólagos tisztekből állnak, a megye több községében nem­csak a kommunistákkal szemben, hanem felekezeti gyűlölségből is, saját fe­lelősségükre statáriálisan járnak el. Anarchia elkerülése érdekében kérünk 39

Next

/
Thumbnails
Contents