Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - Száraz György: A tábornok XXII. (életrajzi esszé)
azonnali intézkedést.” Friedrich egy augusztus 23-án kelt átiratban Schnetzer- től követeli a „legerélyesebb föllépést” az „úgynevezett fehérgárdisták” „közrend elleni merényletnek nevezhető önkényeskedései” ellen: „a hadsereg, illetve azok egyes parancsnokai figyelmeztetendők volnának, hogy saját felelősségükre ne ítélkezzenek és ne büntessenek”. A dunántúli kormánybiztosok egyszerre kapnak utasításokat Siófokról és Budapestről. A joghatóság kétségkívül a kormányé, de a fővezérség — s annak fegyveres ereje! r— közelebb vian. Amellett a biztosok többsége nagy- birtokos; ezek magatartását a különítményes „rendcsinálók” iránt befolyásolja a Prónay-emlegette „termelői érdek”. A franciák és a ,velük érdekszövetségben álló utódállamok politikusai elérik, hogy a Habsburg-restauráció reprezentánsának tekintett József főherceg augusztus 23-án lemondjon kormányzói tisztéről. 24-én némileg átalakul a Friedrich-kormány is, de a franciák számára ez sem elegendő. Támogatják hát a románok szándékát, akik további előnyomulásra készülnek a Horthy- csapatck megszállta terület felé. A másik három antant-hatalom ezt minden erővel igyekszik megakadályozni. Augusztus 25-én szállnak partra az angolok Dunapentelén, Pakson, Dunaf öld váron. A brit monitorok ott horgonyoznak a folyam jobbpíartján, a szándék nyilvánvaló: megakadályozni a román átkelést a tolnai Duna-szakaszon. Horthy retteg a lefegyverzéstől. Augusztus 27-én távírógép-beszélgetés- ben sürgeti a Friedrdoh-kormány közbelépését a fenyegető román akció elhárítására. Shnetzer hadügyminiszter tájékoztatása nem valami megnyugtató: az antant-bizottság tudomásul vette a kormány jelzéseit, „de minden sürgetés dacára választ nem adott”; a románok pedig, noha „tegnapelőtt fédig-meddig beígérték, hogy az előnyomulást egyelőre beszüntetik”, az álláspontjuk mégis az, hogy „ők Magyarországgal háborúban vannak, tehát semmiféle szervezett hadsereget Magyarország területén nem tűrnek meg, ezért akarják a dunántúli erőket is lefegyverezni”, ö, Schnetzer, csak azt tanácsolhatja: „lehetőleg kitérni” a román előnyomulás elől, mert „ha csak egy napot is nyerünk, a helyzet tisztázódhatik”. Augusztus 27-én — tehát a távírógép-beszélgetés napján — alakul meg az új Friedrich-kormány, amely hivatalban marad egészen a román kivonulásig. Valószínűleg ezzel függ össze, hogy megszűnik a politikai nyomásként alkalmazott fenyegetés. 28-án Soós tábornok, a siófoki vezérkari főnök már ezt jelenti Horthvnak Budapestről: „... a románok az előnyomulást a Dunántúlon folytatni nem fogják, ha magyar csapatok sem mozognak, és ha a szervezés be lesz szüntetve. Ha azonban az antant a szervezést megengedi, románok ezt támogatni fogják.” A szervezés — a hadsereg létszámfejlesztése — ekkor már javában folyik, s Horthyniak eszében sincs beszüntetni. Igaz, az antant-hozzájárulásra sem kell soká várakozni. , A Horthy-csapatok létszáma a Dunántúlra vonulás idején 2400—2600 fő. Ott tüstént elkezdik a legénységi alakulatok feltöltését sorozás útján; de folyvást duzzad a tiszti különítmények állománya is. Augusztus 21-én a fővezérség már szervezési utasításban rendeli el a sorozásokat és öt katonai körletparancsnokság felállítását a meg nem szállt területeken. Az utóbbi ellen a minisztertanács tiltakozik augusztus 28-án. Horthy azonban nem törődik a tilalommal; ugyanezen a napon kelt utasításában így indokol: „A fő40
